Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

FIGYELŐ 667 1968-ban 567 történelem felvételi dolgozat — íróik 92,5%-a gimnáziumban fejezte be tanulmányait — osztályzatait vizsgálva úgy találtuk, hogy feltétlenül szükséges a jövőben középiskolai történelemtanításunk hatékonyságának emelése. Az új- és legújabbkori tananyagból a pályázók tekintélyes hányada igen gyengén készült fel, ezen túlmenően erősen irreálisnak tünt a középiskolákban elért érettségi osztályzat, ugyanis az írásbelizőknek mindössze 3%-a javított érettségi eredményén, 14%-a az érettségi osztályzattal azonos felvételi írásbeli osztályzatot kapott, ezzel szemben a túlnyomó többség — 83% — elmaradt a középiskolai záróvizsga eredményétől.1

3

Soknak találtuk az elégtelen dolgozatok 14%-os arányát is, pedig a mérce nem volt különösen magas, az 50 pontos felső határ 24%-a elegendő volt az elégséges osztályzathoz. . • A tananyagcsökkentést követően megszaporodott a középiskolai történelemtanításról szóló aggasztó tapasztalatok száma. Az 1972-1975 között átlagosan három és félszeres túljelentkezést mutató Bessenyei György Tanárképző Főiskola 1976. évi felvételi vizsgatapasztalatai drámai képet festettek a történelemtanári pályára lépni szándékozók felkészültségéről: „A történelem írásbeli feladatai alacsony szintűek, általános iskolai tantervi követelményeket vettek alapul, vagy csak lexikális ismereteket kívántak a jelentkezőktől. Négy feladat és néhány feleletválasztó kérdés igényelt gondolkodást: a Kommunista Kiáltvány, az 1849-es Függetlenségi Nyilatkozat, »A Tanácsköztársaság Mindenkihez« c. kiáltvány részletének felismerése. Rendkívül meglepő volt, hogy a jelentkezők számára ez okozta a legnagyobb meglepetést. Legtöbben válasz nélkül hagyták ezeket, jóllehet e kérdések történelemtanításunkban kiemelt súlyponti részek. Történelemből (197 dolgozat) egyetlen jeles dolgozat sem volt, a zöme közepes és elégtelen." „Történelemtudásuk politikai tájékozottságukról is jelzést ad. . . .A helytelenül értelmezett középiskolai tantervi anyag csökkentését lemérhetjük a jelentkezők hiányos társadalmi ismeretein is."14 A tanagyagcsökkentés évében a szaktárgy módszertani folyóirata összevont számot szentelt a redukció tudatosítására.1

5

Egy évvel később az OPI Történeti Tanszéke által írott cikk befejező sorai arra engedtek következtetni, hogy a középiskolai történelemoktatók egy része nem osztozott a tanagyagcsökkentés körüli hivatalos optimizmusban : „Tudjuk, a lelkesítő lehetőségek mellett sok kétség is támadt történelemtanár kollégáinkban. Úgy gondoljuk azonban, hogy mindezekre csak a gyakorlat, eredményeink adhatnak megnyugtató választ."1

6

Az ELTE Bölcsészettudományi Karának történelem felvételi 13

Nem sokkal 1968/69. évi vizsgálatunkat követően bírálat érte a túlzottan szigorú történelem érettségi vizsgákat, amelyek a matematikával közel azonos mértékben buktattak. Az érettségi -történelemből - károsnak minősíttetett azért is, mert miatta elhanyagolják a legfontosabb kor (IV. év II. félév) tananyagát, a vizsga fölösleges stresszállapotot vált ki a tanulókból, ,,. . .s legfőképpen azért, mert nem áll szinkronban a történelemtanítás alapvető céljával: az általános iskolából hozott marxistaleninista történelemszemlélet továbbfejlesztésével, a dialektikus gondolkodás formálásával." „A gimnázium mai kettős funkciója és a jelenlegi egyetemi felvételi rendszer mellett az érettséginek nem feladata, hogy buktatással szelektáljon" Gálos Tibor: Az 1970. évi gimnáziumi érettségi vizsga néhány tapasztalata. Történelemtanítás, 1971. 2.sz. 9-12. 1 4

Szegedi János: A főiskolai felvételi vizsgák problémái. Felsőoktatási Szemle, 1977. 76 - 78. 1 5

Történelemtanítás 1973. 4-5. szám. A 64 oldalas füzetből 42 kifejezetten a tananyagcsökkentést tárgyalta, a többi pedig járulékosan kapcsolódott hozzá. 16

Az új tanév elé. Történelemtanítás 1974. 4.sz. 2.