Századok – 1980

Figyelő - Buza János–Csató Tamás: Történelemoktatásunk néhány kérdése a Közgazdaságtudományi Egyetem felvételi vizsgatapasztalatainak tükrében 661/IV

668 FIGYELŐ vizsgatapasztalatairól beszámoló szerző a következő számban már inkább a negatívumok kiemelését tartotta szükségesnek: „. . .nem törekszünk a történelemtanítás kétségtelenül igen számottevő eredményeinek a fölsorolására, hanem inkább a mutatkozó tipikus fogyatékosságokra összpontosítjuk figyelmünket."1 7 A későbbi híradások hasonlóképpen borús képet festenek. A budapesti jogi kar nappali tagozatára jelentkezők 49%-a írt elégtelen dolgozatot 1977-ben, s a következő évben 15—20 ponttal alacsonyabbra helyezett mérce után is 12,3% lett az elégtelen írásbelik aránya.1 8 Mindezek után nem meglepő az 1979-ben közzétett minisztériumi tervezet megállapítása: „Az érettségi vizsga­tárgyak számának csökkentése könnyítette ugyan a tanulók terhelését, de pl. a történelem érettségi vizsga eltörlése a történelmi-társadalmi ismeretek gyengüléséhez vezetett, és nem biztosította a világnézeti felkészültség és tudatosság kívánatos szintjének elérését."19 Vizsgamód szere к A törénelem felvételi vizsgák országos eredményeiről és visszhangjukról a Köz­gazdaságtudományi Egyetemen szerzett másfél évtizedes konkrét tapasztalatainkra áttér­ve, elsőként az alkalmazott vizsgamódszereket kell bemutatnunk. A felvételi vizsga írásbeli és szóbeli részének tapasztalatai — különböző jellegük miatt — eltérő módon vizsgálhatók és összegezhetők. A vizsgadolgozatok eredményei hosszabb időre visszamenőleg részleteikben is értékelhetők. Ily módon a felvételizők tudása több vonatkozásban számszerűen is kifejezhetővé válik (ezzel természetesen csak a tendenciát lehet érzékeltetni, de azt remélhetően így sikerül jobban megfoghatóvá tenni). Mivel minden vizsgaperiódusban egységes tételeket kell a jelölteknek kidolgozni, az összehasonlítás lehetősége fokozott mértékben adott. A szóbeli vizsgákon ezzel szemben nemcsak a vizsgáztatói értékelések lehetnek némiképp eltérő jellegűek, de adott vizsgáz­tató kérdései is szükségképpen különbözhetnek egymástól. Viszont ez utóbbi vizsgák éppen szóbeli jellegükből következően olyan fontos tapasztalatokkal szolgálnak, amelyek az írásbelinél nem jelentkező tanulságok levonására alkalmasak, s így kárpótolnak az egységesség és az értékelés egzaktabb módjának hiányáért. Nem ritkán lehetőség nyílik arra, hogy a szóbeli vizsgán győződjünk meg az írásbeli esetleges elírásairól, illetve a tényleges tárgyi tévedésekről, hiányosságokról. Ezért a tapasztalatok összegezésekor álta­lában a dolgozatokból fogunk kiindulni, de mindig figyelembe vesszük, és felhasználjuk a szóbeli vizsgák ezeket kiegészítő tapasztalatait. Az írásbeli vizsga a Közgazdaságtudományi Egyetemen (valamint a közgazdasági főiskolákon) 1967 óta minden jelentkező számára egységes dolgozat elkészítését jelenti. A korábbi évek több napra elosztott, s minden törekvésünk ellenére sem azonos nehézségű követelményeket támasztó írásbeli felvételi vizsgáit egyetlen napon lebonyolított, vala-1 7 Unger Mátyás: Történelemtanításunk az egyetemi írásbeli felvételi vizsgák tükrében. Történelemtanítás, 1974. 5.sz. 26. 1 "Hajdú: i. m. 1019. 1 9 Az érettségi és az egyetemi-főiskolai felvételi vizsgák korszerűsítésének tervei. Felsőoktatási Szemle 1979. 193.

Next

/
Thumbnails
Contents