Századok – 1980
Közlemények - Granasztói György: Kassa társadalma (1549–57) a korreszpondencia-elemzés tükrében 615/IV
KASSA TÁRSADALMA A 16. SZÁZAD KÖZEPÉN 657 (térképes) és a 2. (foglalkozási) elemzés szerint láthatjuk a gabona- és a bormennyiségek változóit.2 4 E változócsoportok is azt mutálják, hogy igazán sok gabona és bor csak a főtériek kezén található, vagyis az elit elkülönülésében az ingatlanbirtoknak, a bor- és a gabonakereskedelemnek döntő szerepe volt. A kisebb készletek eltérő módon, inkább a második tengely mentén szóródnak, más-más rétegre jellemzők, de nem annyira a vagyon — hatalom, mint inkább az életforma különbségeit jelzik a középrétegen bellii.2 5 Gabonája egyébként a kimondott iparosoknak is volt olykor, bora ellenben alig. A foglalkozási tagozódás korreszpondencia-elemzése arra hívja fel a figyelmet, hogy az iparosok felső rétege összefonódott az elittel, a polgárok (ötvösök, néhány szabó és varga) vagyonának mérete, ezzel életformája is az elitéhez idomult. Kassa társadalma válságban volt a 16. század elején. Ismerve az 1549 és 1554 között lezajlott változásokat, azt a paradox tanulságot vonhatjuk le, hogy az elit és a középréteg kiegyezésén alapuló, a kézműves és kereskedő tevékenységet mezőgazdasági árutermeléssel ötvöző társadalom rendje - mondhatni — szilárdabbnak mutatkozik, mint az a polgári közösség, amely e rendet átélte, megvalósította. A város falai között az összeírások idején addig példátlan népmozgás volt, mégis amikor az autonómiát helyreállították, kibontakozott az a rendszer, amelynek zavarosabb változatát már az 1549. évi forrás alapján is sikerült felvázolni. E tanulságban valójában nincs semmi ellentmondó. Arra enged következtetni, hogy az új városlakók, mezővárosi, városi menekülők korábban a kassaiakhoz hasonló körülmények között éltek, ezért a középkori viszonyok helyreállítása természetes igényük volt. Nem cáfolja ezt az sem, hogy az 1550-es években a városban állomásozó főkapitány és a népes helyőrség szeme előtt ádáz, olykor tettlegességig fajuló villongások zajlottak a kálvinista magyarok és a lutheránus németek között. E zavarok a bécsi udvart is foglalkoztatták. A küzdelem folyamán mindkét fél a régi jogokra hivatkozott, a tét pedig az volt, melyik főtéri csoportosulás ellenőrizze az elit hatalmi szervét, a bírói széket és az esküdti helyeket. A sok személyes inzultus, a panaszok, vizsgálatok sorában egyedül az a követelés mondható viszonylag újnak és általánosabbnak, hogy a kassai Tanács biztosítsa a kálvinista magyarok szabad vallásgyakorlatának feltételeit.2 6 A polgári élet középkori eredetű jogi-hatalmi-politikai kereteit azonban nem 24 Emiékezetőül: az a), e) és e) rajzokon az egyed = háztömb. Itt az 1. tengely negatív felén a főtéri gazdag háztartások vannak, pozitív felén a városszél szegényebb, kevésbé népes háztartásai. A 2. tengely negatív (alsó) felén a gazdálkodókat, pozitív felén az őstermeléssel nem foglalkozókat találjuk. A b), d) és f) rajzokon (egyed = foglalkozás) az 1. tengely az ismert foglalkozásúakat állítja szembe az ismeretlen foglalkozásúakkal. A 2. tengely negatív felén a vagyonosabb, kettős életmódot folytató polgárság, pozitív végén a nem gazdálkodó, kevésbé vagyonos polgárság foglal helyet. Az összekötő vonalak az egyes változócsaládok mozgási irányát jelölik. 2 5 Az Amb. 1557 február végén készült. Az ekkor összeírt teljes gabonakészlet (343 620 liter -vö. 2. sz: táblázat!) alapján becslést készíthetünk arra vonatkozóan, vajon fedezte-e a városban tárolt gabona a polgári lakosság szükségleteit. 1557-ben 2550 főre tehető a lélekszám. Fejenként átlag napi 0,75 liter fogyasztást számolva a készlet mintegy 180 napig volt elég, vagyis jóval több, mint amennyire az aratásig szükség lett volna (343 6201. gabona/2 550 fő X 0,75 1.= 179,7). 120-140 napi gabonaszükségletet számítva, egy 4-5 fős háztartásnak 4-7 köbölnyi tartalékra lehetett szüksége a február végétől az aratásig terjedő időszakban. Vagyis a 4., 5. és 6. számú változók már felesleget jeleznek. 26 A kassai magyarok panaszlevele 1554-ből: KVLT. Tabularium. Tom. IV. Suppl. H., az 1554. évi iratai. Ugyanitt a németek által kézben tartott Tanács válasza, amely kifejti, hogy Lippai János, a
