Századok – 1980
Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MORVA FŐVÁROS 611 Konrád Stahel és Mathias Preunlin rendeztek be nyomdát 1486-ban. Bretholz joggal hangsúlyozta, hogy ennek korai nyomtatványai a városnak tekintélyes helyecskét biztosítanak a könyvnyomtató művészet történetében. Nem datálhatok egy Aelius Donatus: Ars minor és egy Protestationes morientium. Mégis jelzik a művelődési igényt és vallásos gyakorlatot. Bretholz méltatja az ún. Olmützi Agendát, amelynek megjelenését pontatlanul 1488-ra tette. Ez az Agenda Olomucensis valójában 1486. október 7-én hagyta el a sajtót, Konrád Stahel és Mathias Preinlein működéséből. A következő évre esik egy Almanach ad annum 1488, latin nyelvű egylapos nyomtatvány. Az egy oldalán nyomott nagy lap töredéke fekete nyomású naptárszöveg vörös kiemelésekkel. „A" iniciálisban: Syrac olvasható. A név az ókori zsidó író bölcs életszabályainak gazdag gyűjteményére utalhat (Sirach). Feliratként szerepel Jhesuß. Emberábrázolások, indadíszek élénkítik a nyomtatványt. A mindennapi érdeklődést válthatta ki a maga idejében a hónapok, napok alkalmassága flegmatikusok, kolerikusok melankolikusok számára megkülönböztetve. Bretholz megemlékezik Thuróczi János Magyar Krónikájának brnói kiadásáról, ezt tévesen 1490-ben megjelentként tárgyalta, holott 1488. március 20-án jelent meg. Ez a magyarok történetét tárgyaló munka a leggazdagabban illusztrált kiadvány Bmóból, 42 fametszet felhasználásával. A mű befejező sorai érzékeltetik a mátyási birodalom dicsőségének tényezőit: Illustrissimorum Hungarie regum chronica In inclita terre Morauie ciuitate Brunensi lucubratissime impressa finit felicius. Bretholz szemében összekötötte az Olmützi Agendát és Thuróczi Krónikáját mindkettőnek latin nyelvű megjelenése. A nyomda minőségi lehetőségeit mutatja, hogy a festett brnói kiadás nagyobb alakú és nagyobb betűs, mint az azonos évi festetlen augsburgi Thuróczi krónika-kiadás. Ez kétségtelenné teszi Mátyás Brno felé fordulását. A morva nyomdatörténeti kutatás időben a magyar krónika elé helyezi Johannes Jacobus Canis: De modo studendi in utroque iure с. 1488-ban megjelent munkáját. A magyar művelődést közvetlenül érdekli még a brnói ősnyomtatványok közül a Missale Strigoniense, amelynek kelte — de feltehetően nem befejezésének dátuma — 1491. november 21., és a morvaországi nyomdászok Theobald Feger számára készítették. 1492 és 1495 közöttről a brnói nyomda működése nem bizonyítható, talán a Mátyás utáni megrázkódtatások miatt szünetelt. Bretholz számára a legfontosabb a brnói nyomdászat rendjében egy 1495-ben - tehát már Mátyás után - nyomtatott könyvecske, mint az első morvaországi német nyelvű nyomtatvány és várostörténeti szempontból a helyi közönség számára tartalmilag is fontos munka - egy 1480 körül Nürnbergben megjelent, az ottani seborvos Hans Folz szerzőségét őrző mű koholt szerzőnéwel közzétett utánnyomata. A könyv tulajdonképpen vezető a kor fürdőihez, német, francia, svájci, cseh (pad pey eger zum einbogen) és magyar fürdőhelyek felsorolásával. Ez a területi együttes lehetett érdekes a helyi közönségnek, ami az utánnyomást magyarázza. Ne feledjük - és emiatt léptük túl Mátyás király halála évét -, hogy a morva-magyar államközösség ekkor már különféle formákban nemzedékek óta élő valóság volt, és a Jagelló-kori tudatra erősen hatott a Hunyadi-éra. Stahel még 1499-ben is dolgozott Bmóban, amikor is két olomouci vonatkozású munka jelent meg nála, egy Statuta synodalia ecclesiae Olomucensis (amely nem biztosan az első kiadás) és egy Psalterium Olomucense. Mindezekből kikerekedik egy nyomda tágabb és szűkebb megrendelési és olvasói köre, az alapfokú oktatásban és polgári érdeklődésben, az uralkodó népe történetének népszerűsítésében és a jogi oktatásban, az így házi szervezetben és kultuszban szerepet játszó kiadványegyüttessel. Ahogy Mátyás
