Századok – 1980
Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV
608 SZÉKELY GYÖRGY össze az évek adatait. Ha pedig összesítjük a különféle időkben felmerülő iparokat, a kép még előnyösebb Brno számára: a 15. század második felében ott 117 kézműves iparág szerepel, Znojmóban 95, Jihlavában csak 78. Az iparági tagozódás tehát éppen nem esik egybe Mátyás korában a népesedési tendenciával. Olomouc korábban éppen elmaradt az iparfejlődésben: 1445 és 1473 között csak 46 iparága mutatható ki. Ha mármost az iparágakat csoportosítjuk, akkor Brnóban 1479-ben élen jár a fémiparok 15 ága, második a faiparok 12 szakmája, utánuk jön a textil-, bőr- és az élelmiszeriparok 9-9 ágá. 1487-ben is első a fémipar 17 szakmával, második a faipar 11 szakmával, követik ezeket a bőr-, élelmiszer- és ruházati iparok 8—8 hivatással. Jihlavában 1483-ban első a fémiparok csoportja 8 szakmával, követi azt a textil- és élelmiszeripar 7-7 szakmával, azokat pedig a ruházati és bőripar 4-4 hivatással. Ugyanott 1487-ben élen jár a fémipar 8 ágazattal, követi azt a textil- és a faipar 6—6 szakmával, az élelmiszeripar 5 hivatással és a ruházati ipar 4 ágazattal Znojmóban 1481-ben legdifferenciáltabb a fém- és az élelmiszeripar 7—7 szakmával, következik a textilipar 6 ágazattal, utána a ruházati és a faipar 5—5 hivatással. 1490-ben érdekes nivellálódás, egyben emelkedés jele, hogy a fém-, textil-, ruházati, élelmiszer- és építőanyagipar egyaránt 7—7 szakmából állt. Az iparcsoportok összevetésében is első maradt Brno. Mellette járt azonban az iparágak számát tekintve Olomouc, mindkettő elérte a vezető európai városok színvonalát. De mind a négy város, bár elmaradt Prága mögött, a többi cseh városokat megelőzte az iparági tagozódásban. S ha az ipari szakosodás stagnálása a cseh városokban a 15. század második felében már megállapítható, ez a morva városokra csak a 16. század során bontakozik ki. A cseh városokban sokkal nyomasztóbb volt már az élelmiszeripari és ruházati iparok csoportjának fölénye, mint a tárgyalt négy morva városban. Brnóban a 15. században már levéltári anyag képződött az esztergályos céhnél. A városi helyrajz ugyancsak utal a város egyes jellegzetes kézműves foglalkozásaira: Brno külvárosában sokszor szerepel a cserzővargák utcája (piatea cerdonum), pl. 1432, 1442, 1477; a fésűkészítők utcája (piatea pectinatorum) 1477; a pékek utcája (piatea pistorum) 1477, 1479; a lakatosok utcácskája 1477; a nyergesek utcája 1477. Ám az iparos- és egyéb nevű utcákban szétszórva éltek más iparosok is: cipészek, fegyverkovácsok, ötvösök, késesek, sarkantyügyártók, fésűkészítők, mészárosok, bognárok, posztógyártók, szűcsök, szíjgyártók, kádárok, kovácsok is.4 A külső keretek lényegesen megváltoztak, amikor Podebrad utolsó életszakaszában sem tudta Mátyás megszerezni annak cseh országrészét, sőt az utód Ulászló ellen is 1471—78 során tovább kellett folytatnia háborúját. Ezek a morvaországi nyugtalanságokat is okozó események a főváros Bmót közvetlenül nem érintették. A mátyási kormányzatnak a morva egyházi, városi és nemesi hívekre támaszkodva kellett berendezkednie. Ennek jele az 1471. április 24-én Brnóban kelt latin nyelvű oklevél a város kiváltságainak általános megerősítéséről (tenores de uerbo ad verbum hijs nostris literis 4 Jaroslav Drimal: Archív mésta Brna (Praha, 1956.) 106., 223. o.; Jaroslav Marek: Spolecenská struktura moravskych královskych mSst v 15. a 16. století (Praha, 1965.) 21, 25, 31, 32, 74, 75, 76, 79, 80, 136-139.0.; Hans Welzl: Brünn am Ausgange des Mittelalters (Zeitschrift des Mährischen Landesmuseums I. В., Brünn, 1901.) 69, 71-73, 75-76. o.; Hans Welzl: Brünn im 15. Jahrhundert (Zeitschrift des deutschen Vereines für die Geschichte Mährens und Schlesiens. VI. Jahrgang; Brünn, 1902.) 59, 65. о, \Bertold Bretholz: Brünn i. m. 130-131. o.
