Századok – 1980
Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV
MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MORVA FŐVÁROS 607 vacsorát vevők száma eléri vagy meghaladja a 12 000-et. Ezen az alapon a német—morva helytörténész Frankfurt mellé állította Brnót. Más alkalommal azonban Bretholz is vallotta, hogy a 15. század első, harmadában Brnóban 476-507 házzal kell számolni. Jaroslav Dir ím al 1477-ben 537, 1509-ben 506 házzal számol a városfalon belül. Annyi bizonyos, hogy Brno a stagnálás alapján elvesztette elsőségét és azt Olomouc szerezte meg, amely ugyancsak a Mátyás alatti városok sorába tartozott, s a 16. század közepére már a legnagyobb morva város. Ebben segítette, hogy Olomouc volt a legmagasabb katolikus tisztségviselő székhelye a huszitává lett Csehországban, a Podébrad—Hunyadi területmegoszlás nyomán. A városok növekedésének volt jele a bel- és külváros fejlődésének eltérő súlypontja, valamint a háztulajdonosok és lakásbérlők eltérő aránya. Az utóbbi elem a nagyobb és a növekvő városokban nőtt fel, és azokban volt erősebb a külváros benépesítése. A külvárosokban gyorsabb volt a lakásbérlők számának növekedése, mint a háztulajdonosoké. A városok népesedési stagnálása megmutatkozott a lakásbérlők száma csökkenésében és a külváros összezsugorodásában. A belső terület negyedei pedig azt mutatják, hogy a szegényebb negyedben nagyobb volt a birtoktalan elem száma és jelentéktelen számú a nagy vagyonú. A gazdag városnegyedekben viszonylag nagy az igen gazdag polgárok száma és csekély a jelentéktelen vagyonú és vagyontalan személyeké. A közepesen jómódú városnegyedekben aránylag számos a vagyonos réteg. Mindezt még módosítja a városok fejlődési tendenciája: Brno és Znojmo stagnáló városaiban a vagyoni összetétel éles különbségei lassacskán kiegyenlítődtek. Viszont élesedett a vagyoni rétegződés a feltörekvő városokban, így Jihlavában és bizonyos mértékig Olomoucban. így a morva városok három típusra lettek bonthatók: a népes város számos birtoktalannal, akik a népesség többségét alkotják; a nagyobb város a birtoktalanok kisebb arányával, ahol a legszámosabb csoportoknak kis birtokuk van, vagy azok a nagyobb birtok határán mozognak, míg a középréteg gyenge; a kisváros kiegyenlített birtokviszonyokkal és erős középréteggel. A népesedési stagnálást az első típusból a másodikon át a harmadikba való átalakulás kíséri. Bennünket azonban nemcsak a népesedés és rétegződés Jaroslav Marek árnyalt elemzései alapján való megoldása érdekel, hanem az így jellemzett népesség mindennapi foglalatossága is, mert elsődlegesen mégis ez határozza meg valamely település jellegét, élénkségét. Itt pedig már némileg más képet, rangsort nyerhetünk. A 15. század több időmetszetéből ismerjük Brno, Jihlava és Znojmo foglalkozási adatait. A Mátyás uralma korára esőket szembesítve csupán, Brnóban az iparos (kézműves) foglalkozások száma 1471-ben 73, 1476-ban 72, 1477-ben 66, 1479-ben 82, 1487-ben 78, ugyanezekben az esztendőkben a kereskedelmi és forgalmi ágazatoké 12, 7, 7, 15, 9. Jihlavában 1483-ban 48, 1487-ben 45 kézműves és ugyanakkor 5,5 kereskedelmi és forgalmi hivatás mutatható ki. Znojmo kézműves foglalkozásainak száma 1467-ben 55, 1468-ban 47, 1477-ben 41, 1481-ben 44, 1490-ben 51, míg ugyanazokban az években 6, 5, 5, 5, 3 kereskedelmi és forgalmi, közlekedési foglalatosság szerepel. Mátyás uralmát Brnóban jellemezheti az ingadozás, de a legtöbb kézműves hivatás uralma végefelé bukkan fel, csupán a kereskedelemben erősebb és végül csökkenő az ágazatok száma. De a népesedési szempontból fejlődő Jihlavára is áll a kézműves szakmák lefelé ingadozása, a hanyatló népességű Znojmóban meg éppen az ingadozás Mátyás uralma végére emelkedésbe ment át az iparágakat illetően. A kép tehát nem kedvezőtlen a morva fővárosra, ha egyenként vetjük 7*
