Századok – 1980

Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV

606 SZÉKELY GYÖRGY A házak és adófizetők számának alakulása sem mechanikusan alakult a morva városokban, mégis alapunk van a tendencia térbeépítettség és demográfiai alakulás szempontjából való hozzávetőleges megjelölésére. A legnagyobb város Olomouc volt, ahol a 16. század végére a városfalon belüli házak száma elérte a 600-at. A legkisebb közülük a 15. században Jihlava volt, ahol megközelítően 350 a házak száma. Ennek viszont a házépítési üteme a leggyorsabb, a házállomány a 16. századra mintegy 50%-kal növekedett. A másik három város házállománya lényegében nem változott. így a négy város összevetéséhez be kell vonnunk a falakon kívüli külvárosokat (elővárosokat). így is Olomouc a legnagyobb, Jihlava fejlődése és emelkedése a leggyorsabb. Velük szemben a stagnálás jellemezte Bmót és Znojmot, amelyek 16. századi nagysága nem érte el a huszita kor előtti (már a 14. századból ismert) állapotot. így maradt le Brno fejlődése Olomouc, Znojmoé Jihlava mögött. A 15. században (kikerekített számokkal érzékeltetve a házállományt) még Brno volt a legnagyobb kb. 800 házzal (500 a falakon belül, 300 a külvárosokban), Olomouc ennél kevéssel kisebb volt, követte őket Jihlava 500 házzal (370 a falakon belül, 130 a külváros) és Znojmo 400 házzal (370 a falon belül, 30 kívül). A 16, század végére a sorrend eltolódott: élre került Olomouc 1200-1300 házzal (600 a falakon belül, 700 kívül), követte Jihlava 750-800 házzal (ebből 560 volt a falakon belül és 190-200 a külvárosban), Brno ugyancsak 750—800 házzal (500 a falakon belül, 250-300 a külvárosban), végül Znojmo 500 házzal (430 a falon belül, 60 kívül). A legszembetűnőbb Brno külvárosának mennyiségi csökkenése. Ez természetesen egy fejlődési szakasz vége, amiben a Mátyás-kor legfeljebb a kezdő elem volt. A ház- és lélekszámok azonban sokféle tényezőt takarhattak. Ha a házak száma és a lélekszám stagnálást sejtet is, a tulajdonban igen élénk volt a mozgás. Brnóban 1477 és 1508 között csupán 92 ház maradt meg azonos birtoklásban, 135 épület kétszer is gazdát cserélt, sőt 131 három ízben, 62 négyszer, 30 ötször, 25 hat esetben, 7 hét ízben, 5 nyolcszor, 4 kilenc esetben, 1 tízszer, sőt akadt 1, amely tizenegyszer került új birtokba. Érdekes következtetések vonhatók le a város és falu viszonyára nézve. 1477-ben az akkori alsó piactéren háztulajdonos volt a jellemző nevű Peter Pauernfeind. A Losung-könyvek és -jegyzékek elemzéséből megállapítható, hogy a stagnálást mutató városokban megfigyelhető a vagyonos és a birtoktalan negyedek közötti ellentét csökkenésének tendenciája. A mezőgazdasági telkek birtoklásának jelentősége fordított arányban áll a város nagyságával és életképességével. Sajátos, hogy a külvárosi népesség tulajdonában általában kevesebb föld volt, mint a belváros népessége kezén. Összefügg egymással a népességszám megrekedése és a mezőgazdasági terület tulajdonosainak nagy aránya. Nevükön nevezve a településeket, ahogyan Brnóban és Znojmóban csökkent a népességszám, viszonylagosan úgy növekedett a társadalmi szerkezetben azoknak a részesedése, akik mezőgazdasági termeléssel foglalkoztak. Ezekben a városokban, főleg Znojmóban nőtt az agrárelem jelentősége. Viszont csekély volt a részesedése a földbirtokosoknak a felvirágzó, az exportra irányuló kézművességben lényeges részt vállaló városokban, főleg Jihlavában. A városba vándorlás messzi területeket érintett. Az 1477 utáni időszakban így szerepel Brno külvárosában Christian Unger háztulajdonosként. A házak száma, ha a nem adózókat is figyelembe vesszük, jó önellenőrzési alap a népességszám szintjének lemérésében. Mindenesetre ennek tükrében túlzottnak látszik Bertold Bretholz vélekedése, aki egy 1466-i pápai oklevél alapján mintegy 14 400-ra tette Brno népességszámát. Az oklevél második iskola állításának kérelmét azzal indokolta, hogy Brnóban az áldozók, az úr-