Századok – 1980

Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV

604 SZÉKELY GYÖRGY érkezett (de mandato sanctissimi domini nostri summi pontifícis), és magára vette a katolikusok védelmét (protectionem omnium catholicorum in dictis Regno Bohemie et Morauia ac pertinentiis suis constitutorum suscepissemus), aminek következménye az oklevél tárgyalási rendjében az állhatatosan hű város megjutalmazása és kárpótlása a huszita és a magyar csapatok okozta károkért. A király tehát Menin helységben (in Meneis) a huszita Mlinkotól hadierővel és ostrommal elvett allodiális curiát ad Brnónak, valamint egy hegy alatti malmot, amelyet a város már a letett királytól adományba kapott (per Georgium de Cunstat et Podiebrad depositum regem Bohemie) évi pénzfizetség fejében. A tartozékok között jellegzetes a 15. századi morva gazdasági fejlődésre a halastavak hangsúlyozása (aquis piscinis et piscinula alias holtar vocatis). Ugyancsak a helyi adók alóli az allodiális curia és malom utáni felmentés (ab omni berna stewra et exactione). A király még egyszer kiemeli vallásvédő szerepét (protector catholicorum), és a magyar királyságára utaló évadatokkal zárja az oklevelet. (Nem is tehetett mást, mivel csak hetekkel később juttatták cseh hívei királyi címhez.) A latinnyelvűség és a magyar királyi összetett pecsét az árpádsávos címer körül, a hollós családi Címert is tartalmazva a magyar oklevéladás alkalmi megjelenését mutatja a frissen szerzett tartományban. Forma és tartalom megfelel tehát az oklevél arengájában foglalt gondolatoknak, a háborúval területet szerző uralkodók megbékéltetési szándékáról (Iure quodam belli acquirunt, sibi benemeritorum animos conciliare, пес inmerito). Természetes tehát, hogy azonos relátor, azonos nyelvű és ugyancsak magyar királyi összetett pecséttel kiadott oklevél legfeljebb tartalmában szólhatott másról, szándékában nem: a következő oklevél azonos szavakkal magasztalva a ,, ci vi tas Brunnensis" eretnekekkel szembeszálló hűségét Ostrovaéice falura vonatkozik. Az azonos arenga már sejteti, hogy a morva fővárost még további adománnyal kívánta megengesztelni a hódító király. Helyzete azonban ezúttal bonyolultabban alakult, mivel a falu a rajhradi egyház birtoka volt (ad preposituram Reigradensem pertinentem), mégiscsak hadi szerzemény, amit a letett huszita király fiától katonai erővel vettek el (a Victorino filio Georgy de Cunstat et podiebrad depositi regis). A király a falut mindenféle tartozékaival Bmo városának adja kétezer magyar aranyforint zálogösszeg fejében, akiktől a katolikus egyház megnevezett képviselői (prepositus Reigradensis aut eius Abbas Brunouiensis) azonos összegért kiválthatják. Bármennyire védelmezte tehát Mátyás a katolicizmust, és eretnekség miatt ítélte el Podebrad Viktorint, a szekularizált egyházi földet nem adta vissza, hanem városi kézre juttatta. A harmadik aznapi oklevél azonos relátorral, pecséttel, arengával és latinnyelvűségével újat már nem nyújthat, legfeljebb tartalmi variánst. Valóban, ez Novosice falura vonatkozik, amelyet pusztásodott állapotban (villám desertam) háromezer magyar aranyforint zálogösszeg fejében ad a király Bmo városának, jóllehet ez is egyházi tulajdon volt (ad monasterium Zdiar pertinentem), de hadierővel szerzett föld, a katolikusellenes és az eretnekséget előmozdító Czenko Kuna de Cunstat et de Nouis Castris kezéből vették ki. (Itt arról a íenek úrról van szó, akinek Brnóval levelezését 1467. június 27-ről fentebb láthattuk.) Az egyház (abbas... et conuentus dicti monastery Zdarensis) azonos összeggel kiválthatja a várostól. Itt sem közvetlenül engedte vissza Mátyás király a szekularizált földet az egyháziaknak. Az oklevelek gondos őrzése jelzi, hogy különösebb lelki konfliktus nem támadt a hithű brnóiakban egyházi eredetű földek szerzése miatt, inkább gondolhattak a huszitáktól elvett föld megérdemeltségére. A harcok tovább