Századok – 1980
Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV
602 SZÉKELY GYÖRGY birtoklását. A Husz János korában és a huszita háború idején élő Jan Tovacovsky z Cimburka az újító mozgalmakhoz húzott. Ezekkel a famíliákkal találta magát szemben és hatalmukkal számolnia kellett minden városnak és valamennyi külső erőnek. Érdemes most már a helyi erőkről tekintetünket az országos és európai tényezőkre vetnünk. A csehországi és nemzetközi történeti keret, amelyben kérdéskörünk elhelyezkedik, részben egyházi, részben hatalmi-politikai vonatkozású. II. Pius pápa 1462-ben semmisnek nyilvánította a compactatát, azt a kompromisszumot, amely a- katolikus egyházon belül bizonyos létjogosultságot ismert el a huszita csehek számára. Az ellentétek kiéleződése következett, amelynek során mindkét fél hazai és külföldi támaszokat keresett. A pápa alkalmazta az ellenfél elszigetelésére alkalmas — bármennyire immár megcsorbult -fegyverét: 1466. január 3-án II. Pál kiközösítette Podébrad Györgyöt. Ettől kezdve a frontok a huszita király országán belül is éleződtek, a hozzá közel álló cseh urak és a katolicizmushoz hagyományosan elkötelezett városok érdekellentétei most vallási irányzatok szerint is mélyültek. 1467 tavaszán már fegyveres harc folyt György király és egy katolikus liga között, amelyhez a nagyobb morvaországi városok is csatlakoztak. Ebben az összefüggésben helyezkedik el Cenek Kuna z Kunstátu a z Novych Hradû úr cseh nyelvű levele a brnóiakhoz, amely utal a Podébrad Györgyhöz való viszonyuk feszültségére (1467. június 27.). A cseh királyhoz hű politikai erők elbátortalanítására szolgált II. Pál pápa bullája 1468. április 20-án, György király támogatói ellen. így vezetnek el az események az 1468-i magyar hadjárathoz, amelyben Mátyás király mint a pápa híve és a katolikus hit védelmezője vállalt szerepet az „eretnek" csehek ellen. Ez az ideológiai köntös kifelé leplezhette a hadjárat hódító jellegét, illetve hatalmi szövetségben való elhelyezkedését, másfelől megadta a lehetőséget, hogy a magyar király ne hódítóként lépjen fel igényekkel, hanem cseh és morva híveket, barátokat keressen, olyan alattvalókat találjon, akik különféle okokból szemben álltak a huszita királlyal. A hatalmi erőpróbát így egészítette ki a publicisztika: újra aktuálissá vált Husz János és mások vitairatainak felelevenítése, új másolat készítése a pápai bűnbocsánatok és keresztes hadjáratok elleni szövegekről. Katolikus ellenfeleik viszont cserbenhagyták a huszita uralkodót, és ez a cseh (jobbára kelyhes) meg morva (erősebben katolikus) országrészek meghasonlására vezetett. A katolikus cseh—morva rendek 1469. május 3-án királyukká választották Hunyadi Mátyást, az Olomouc (Olmütz, Alamóc) városban tartott tanácskozáson. A magyar király ugyan cseh királlyá és morva őrgróffá koronáztatta magát abban az esztendőben, de Podébrad György végül is talált olyan védelmi vonalat, ahol ellenállott az inváziónak. A szláv rokonság és a hatalmi-politikai érdekek hatékonyabbnak bizonyultak a vallási tényezők adta elszigetelődésnél. így Podébrad György segítséget talált a katolikus lengyel királynál. Az olomouci választó gyűlés élénk polémiát váltott ki. A Mátyás cseh királlyá választásáról szóló ének („Maximo cultu veneranda quintis" kezdettel) egyfelől, a politikai irodalom másfelől megvilágítják a pártcsoportosulások összetett jellegét. A bolognai tanultságú, humanistává lett katolikus úr, az ifjabb RabStejni János (Jan z RabStejna), (1420 előtt — 1473), Prokop testvére, vySehradi prépost létére Podébrad Györgyhöz az ellene folyó keresztes jellegű hadjárat alatt is hű és barátságos volt, ez tükröződik híres Dialógus című munkájából. Az író ezt 1469-ben írta, kifejezi tehát a függetlenségét és területi épségét védő cseh nép és állam elszigetelt harcát: „Quot vicini regni, tot hostes; servit enim animis contra Bohemorum potentissimum populum ignobile vulgus. Нес autem Bohemie forditudinem et robur populi pre se gestans veluti domina inter ceteras
