Századok – 1980

Közlemények - Székely György: Mátyás király és a morva főváros 600/IV

MÁTYÁS KIRÁLY ÉS A MORVA FŐVÁROS 601 fejedelemsége feudális és városi hatóságaihoz, tudatva velük a brnói kereskedők és fuvarosok áruforgalmi kiváltságát Ausztriában. Sört azonban nem vihettek oda. Ismerősek lehettek hát a brnói polgárok Bécsben, így nem keltett meglepetést, amikor ott 1456-ban brnói keresztesek jelentek meg, a török had elleni gyülekezésre. A kiváltságokat még a következő évben is gyarapította László király. 1457. július 19-én Bécsben kiadott latin nyelvű, nagy összetett címeres függőpecséttel erősített oklevélben megadta Brno városának a pénzverés jogát (licenciám ius potestatem ac liberam facultatem numos cudendi fabricandi et percuciendi) a morva őrgrófság címerével, a megszokott formában. Csupán kisértékű pénzek verésére szólt a felhatalmazás (numos qui communiter denarii nuncupantur atque halenses). Kijelölt helye a brnói pénzverőház (officinis et locis domus nostre in Brunna in qua moneta olim cudi et fabricari solitum erat). A privilégium relátora Prokop z Rabstejna volt. Utószülött László még élte utolsó napjaiban is elhalmozta kegyével Brnót. 1457. november 18-án német nyelvű pergamen oklevéllel, amelyen a pecsét négyosztatú pajzsában az árpádsáv és oroszlán, illetve alattuk az oroszlán és árpádsáv fejezte ki László kettős országlását, cseh fővárosából hangsúlyozva a maga rendelkezését (Ad mandatum domini Regis in Consilio) megengedte Brno városának, hogy királyi és egyházi kézben levő megnevezett helyeken bányászatot folytasson (was Erez das were frey zu pawen). Két esztendőre mentesítette őket az urbura adása alól.1 Ezzel a kiváltságrendszerrel számolnia kellett a következő uralkodóknak, ezt túlhaladni a középkori kiváltságok keretében igen nehéz volt számukra. Az utódok helyzetét bonyolította, hogy az első vallási szempontból, a második mint külföldi, idegen volt Brno népességének. A tartományi fővárost övező vidéken viszont igen mélyek a gyökerek, amelyekkel a huszita múltú cseh—morva nemesi famíliák Morvaországban rendelkeztek. Az egyik legrégibb morva úri család volt a Kunstáti (z Kunstátu), amely tulajdonában tartotta Krídlo, Chomyz, Brusné, Slavkov, Chlumeínou érődéit, curiáit, földjeit. így szerepel 1365-i oklevelekben dominus Buczo vagy Boczko de Cunstat és dominus Wilhelmus de Cunstat, testvérek és birtokostársak. 1374-ig birtokoltak, és legkésőbb 1377-ben Heralt z KunStátu eladta ezeket a földeket. A legkorábbi nevek azonban még a későbbi nemzedékekben is felbukkannak. Az idősebb Bocek z Kunstátu cseh hejtman 1415-ben, két év múlva halt meg, Viktorin z Podëbrad a Kunstátu huszita úr Zizka környezetébe tartozott ( f 1427), ez apja volt Podebrad Györgynek. Viktorin testvére volt a huszita Hynek z Podëbrad a Kunstátu. A fiatalabb Вобек z Kunstátu morvaországi várral rendelkezett, nagybátyja és gyámja volt Podebrad Györgynek ( f 1430). Jirí z Podebrad a z Kunstátu (1420-1471) jutott a legmagasabb rangra. De a birtoktörténet jelzi, hogy már inkább csehek, mint morvák voltak. Az eladott birtokok, várak, amelyek sorsát 1377-ig követtük, akkor a TovaCovStí z Cimburka morva nemesi család nagybirtokossá emelkedését egyengették. A vevő Ctibor z Cimburka volt, utódai 1437-ig tartották meg ICrídlo és a többi fekvőség 'Archiv Mesta Brna. Sbírka listin, mandátfl a listfl. Oslo: 412, 413, 415, 422, 430, 432; Masarykúv Slovník Naucn£. Dil VI, (V Praze, 1932) 4. o.; Bertold Bretholz: Brünn, Geschichte und Kultur (Brünn, 1938) 116, 117. о. - A zsidók kiűzésének közel egyidejű boroszlói eseményeire, ahol a pogromszerű elűzés után adta meg Utószülött László király a városnak a jogot a vissza nem engedésre (jus Judaeos non tolerandi) vö. Wactaw Dtugoborski, Józef Gierowski, Karol Maleczynski: Dzieje Wroctawia do roku 1807. (Warszawa, 1958.) 274. o. és Bernhard Brilling: Geschichte der Juden in Breslau von 1454 bis 1702 (Stuttgart, 1960.) 5., 9. o.