Századok – 1980

Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV

AZ ERDÉLYI TÁRSADALOM A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 589 munkaeszközöket karbantartják. A szőlőt tavasszal „nyitják", leveszik a földre hajlított tőkéről a fagy ellen rászórt földet, és metszik, majd kapálják; nyáron kötözik karóhoz. Ősszel szüretelik, tapossák, préselik; az így nyert mustot vidékenként eltérő, de a jó bor nyerése érdekében mindenütt szigorúan betartott szabályok szerint hordóba töltik. A metszőkést, szüretelő puttonyt, szőlőtaposó kádat, a hordókat nagy szakértelmet igénylő módon kell tisztán tartani. A különböző szállításokhoz szekeret készítenek, az igásállatok szerszámát valószínűleg ugyancsak részben maguk állítják elő. A különböző állatoknak legalább ötfajta tartózkodási helyet kell építeni: istállót a lovaknak, pajtát a szarvasmarháknak, ólat a disznóknak, aklot a juhoknak, végül kasokat a méhrajoknak. Többnyire azonban a baromfinak is van külön ólja. A hízásra fogott állatokat megint csak elkülönítve tartják. A lótenyésztés maga művészet; nem csoda, hogy arra vállalkoznak a legkevesebben. De a tehéntartással járó tejgazdaság is tulajdonképpen külön szakma: vajat, túrót, sajtot készítenek. Ugyanígy: feldolgozásra kerül a juhtej. Aztán a juhokat nyírni kell, előtte füröszteni. Majd a gyapjúval kapcsolatos munka jön sorra, sok helyütt egészen a gyapjúszőttes-, pokróc-, vagy posztókészítésig. A lovakat és a kérődző állatokat feltehetőleg legeltetik. A disznót makkoltatják, és az aprójószág egyszerűen kapirgál. Télen azonban a tenyészállatokat takarmányozni kell, illetve a takarmány elhelyezéséről gondoskodni. A levágottakat késő ősszel, tél elején feldolgozzák, és az így nyert tartós élelmiszer tárolását kell megoldani. A három faluban felsorolt összes állat tartása között legbonyolultabb azonban talán a méheké. A kasok elhelyezésére valami külön szerkezetet kell készíteni, ez azonban csekély része annak a sok törődésnek, amivel a rajok befogása, a méz pergetése és megfelelő tárolása, a méhviasz nyerése és a rajok teleltetése jár. A rókabőr és nyestbőr megszerzéséhez megfelelő csapdát kell készíteni; állatokat nyúzni. A borsót és a különböző ,,kásá"-kat viszonylag egyszerű munkával termelik, ahol viszont lenmag van, ott nemcsak a lenmagolaj készítése és a hozzá használt olajtörő feltételezhető, de biztosan folyik a finomabb textil-háziiparnak valamilyen formája is. A kovási mészégetés is még egyszerűen házüpar, de sok tapasztalatot kíván a művelése. A téglavetés, és különösen a kőfaragás pedig már szinte művészet. A széna-, a homok- és a jégszállítás mind más fuvarozási technikát igényel; a kisebb-nagyobb módosításokat feltehetőleg éppen úgy maguk a parasztok eszközölték, mint a szekerek készítését. Az ember nem győzi sorolni. Holott még további bontásokra lenne szükség: a szekér, valamint a különböző gazdasági épületek készítésének ezer fortélya maga is számtalan külön munkaművelet. És a három falu adatai természetesen nem mondanak el minden jobbágyi munkát. Ezek sora szinte tetszőlegesen tágítható. Mert vannak olyan helyek, ahol az ajándékokból kiderül: káposztát is termelnek, őzeket ejtenek csapdába, a folyókon, tavakban és patakokban bonyolult halgazdaságot folytatnak, malmokat, olajütőket üzemeltetnek. Nincs okunk továbbá feltételezni, hogy az úri éléskamrák végtelenül dús készleteit ne jobbágyok hordták volna össze. A kor szokása szerint körülbelül egy évre számított készletek között — az eddig már felsorolt terményeken kívül — találhatók különböző zöldségek: répa, retek, petrezselyem, fokhagyma, vöröshagyma. Főzelékfélék: lencse, tarka- és fehér kerti borsó, de talán a mi babunkat nevezték így, valamint török- és mezei borsó. A gyümölcsök közül alma, körte, szőlő és dió, mandula, mogyoró. Sóznak be a rengeteg káposzta mellett uborkát, sőt egrest is, valamint tartósítanak aszalással igen sok gyümölcsöt és főznek lekvárokat. A legtöbb helyen tartott boron kívül raktároznak el csigert is, egy furcsa, szőlőléből erjesztett italt és égett bort, vagyis pálinkákat, valamint 6 Századok 80/4