Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
586 PÉTER KATALIN De robotban működnek — mesterségükkel szolgálnak — tisztára luxusigények kielégítői is, madarászok, rákászok, kertészek, vadkertgondozók. És az urak életébe behatolt robotnak jellegzetes tünete a jobbágyokon követelt sok rókabőr. A prémekkel dús reneszánsz úri öltözködésnek ezt a nélkülözhetetlen kellékét most a hegyvidékeken mindenütt behajtják rajtuk, holott a parasztokat a középkor óta inkább távol tartani igyekeztek az erdőtől. A jobbágyi szolgáltatásként végzett munka a legmagasabb társadalmi állású személyek legközvetlenebb környezetéig is eljut. Bizonyosan jelen van — például— Bethlen Gábor pazarul fényűző otthonaiban. A berendezés legfeltűnőbb darabjai külföldről származnak ugyan; Flandriából és Velencéből a mitológiai alakokkal ékes falikárpitok, keletről az asztalra és a padlóra helyezett szőnyegek, az értékes prémek, de a bútorai csak robotban készülhettek. Gondosan vezetett kiadási jegyzékeiben ugyanis még nagy fényűzési korszaka kibontakozása idején is alig szerepelnek asztalosmunkákért folyósított kifizetések. Vett pénzért — és igen drágán — még korábban egy függönyös ágyat. A két mosdóállvány viszont, ezek vannak még beírva, talán nem is fából voltak. Lehetetlen, hogy több bútorra ne lett volna szüksége. Ha pedig nem fizetett értük, csak jobbágyok keze munkájával készülhettek. De nem adnak ki pénzt soha szabó vagy szűcs munkájáért sem, holott végtelenül sok textilanyag és szőrme kerül a kifizetési lajstromokba. Ezeket valakinek fel kellett dolgoznia. Gyöngy fűzőknek fizettek is. Úgy látszik, ez igen különleges munkának tekintendő. És szerződtetett a fejedelem „egy fő mestert férfiat, aki bársonyon, atlaszokon szokott drága varrásokat varrni".1 5 A dolgot azonban maga is extravaganciának érzi — mutatja a hírt hazaküldő levele hangneme. Úgy látszik, inkább „mívekkel szolgáló" iparosok munkájához vannak szokva még Bethlenék is. Mégis: a társadalomnak ebben a legfelsőbb körében — gyakorlatilag csupán a fejedelmi család tartozik ide — a szabó esete lehet jellegzetes. Amit csak lehet, jobbágyi munkával végeztetnek; különös feladatokra jönnek szegődött szolgák. Talán csak a zenészek, táncosok és színjátszók alkotnak kivételt e szabályosság alól: nincsen konkrét adatunk arról, hogy közöttük jobbágyok lettek volna. Egészen mégsem kizárt a jelenlétük a fejedelmek legmagasabb rendű szórakozását szolgálók együttesében. Feltűnő ugyanis, hogy Bethlen több hangszert — tubát, lantot, citerát, hegedűt — hozat külföldről, mint amennyi zenészt az emberei szerződtetnek. Itt azonban csak valószínű a jobbágyok bekapcsolódása, míg a fejedelmi háztartás többi ágában bizonyos a különleges szakemberek munkája mellett folyó robot. A külföldről hozatott szakácsokkal és kertészekkel az uradalmakból berendelt emberek dolgoznak. Meghökkentő azonban, hogy a legkülönlegesebb építési műveletet is ellátják. A téglavetést, ami pedig ekkoriban olyan igényes szakmunkának számít, hogy a vajdák folyamatosan a szász városoktól kérnek ehhez értő iparosokat. A fejedelmi építkezéseken ugyancsak elsősorban külföldiek gyártják a téglát: a görgényi uradalom számadásaiban ,,sar tégla ueteo nemeteknek", „idegen teglaueteoknek" kiadott összegek szerepelnek. De fizetnek napszámot ,jobbágybul alio teglasoknak" is,16 1 5 Radvánszky Béla: Udvartartás és számadáskönyvek 1. Bethlen Gábor fejedelem udvartartása. Bp., 1888. 245. о. 16 Makkai 620-622. о.
