Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
AZ ERDÉLYI TÁRSADALOM A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 583 a székelyek készletei. Üveggyöngyökön és a pártájukra erősített aranylapocskákon kívül más ékszert valószínűleg nem viselnek. A népi öltözködés férfiruházatához viszont egyáltalán nem tartozik ékszer. És a színeik is egyhangúak; a fehér, a fekete, a barna és esetleg a kék szín található meg a parasztság férfiruháin. Ennélfogva archaikusabbak a női viseletnél, amelyben elsősorban a sok szín és a díszítések újak a 17. századot megelőző viszonyokhoz képest. Az egyes ruhadarabok, előállításának a technikája is régóta állandó: házilag, egy darabban szőtt anyagikból készülnek. Testre csak a vállfűzőket és a zekéket, kabátokat szabják. A népi öltözködés női ruháinak ez a megszínesedése, díszessé alakulása azonban, ha lényeges formai változásokkal nem járt is, technológiai újításokat feltétlenül követel. A finom kendőkhöz, blúzokhoz, kötényekhez való anyag előállítása, a mintás szőttesek szövése, a hímzés mind visszavezethető a kézi szövés vagy a varrás legprimitívebb fogásaira. Mégis: a len vagy a kender ványolásától a fonáson át a szál felrakásáig minden műveletet meg kell változtatni, mire a falusi portákon csattogó szövőszékekről durva vászon helyett fátyolszerű anyag, vagy mintás szőttes jön le. A hímzés pedig szinte művészet a vászondarabok egyszerű összevarrásához képest. 7. A munka értéke Mindebből egy következmény szembeszökő: az új ruházat előállítása rendkívül munkaigényes. De fáradságos maga az öltözködés is: a frizurába fűzött gyöngysorok, szalagkompozíciók elhelyezése, a koszorúk kötése egyáltalán nem egyszerű feladat. Aki ezt vállalja, öncélúan, vagy legalábbis reális haszon elérésének törekvése nélkül dolgozik. Hasonló a helyzet a kertekkel is: praktikus haszna nincsen sem a virágok nemesítésének, sem cserépbe ültetésüknek. Ugyanakkor mindkettő szakértelmet és komoly munkaráfordítást igényel. A kertjüket gondozgató parasztok pusztán azért fáradnak, hogy — minden távolabbi cél nélkül — gyönyörűséget szerezzenek maguknak. Korábban ismeretlen jelenségről van szó: az ember a maga gyönyörűségére dolgozik. Bonyolultabb dolog ez a munkát létezése óta kísérő jókedvnek, ami a legprimitívebb használati tárgyakat is öncélú díszítéssel látja el. Hiszen itt a tevékenység eredménye maga öncél: az ember tudatosan minden praktikus haszon nélkül fárad. A díszes ruházkodásnál és a kertépítésnél meg is áll az erdélyi parasztok saját szórakozásuk érdekében végzett munkája. Nem tudunk — például — arról, hogy olyan szinte sportlétesítménynek tekinthető pályákat hoztak volna létre, mint amilyenek holland falvakban kétségtelenül voltak. Nálunk a falu szórakozása a 17. században jórészt a középkor óta ismert formák között marad. Páros és csoportos táncot járnak. A románok sípzene kíséretével háromütemű férfi körtáncot lejtenek. A pásztorok pedig olyan szépen muzsikálnak a havasokban, hogy „Pan és összes erdei istenei is nehezen tudnák utánozni".10 A megszínesedett, díszes ruházat és a paraszti kert mégis fontos jelenség, mert híradást jelentenek arról, hogy a munka a társadalom alsó rétegeiben élők számára is lehet a magasabb rendű szórakozás eszköze. 10 Szalárdi 202-209.
