Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
582 PÉTER KATALIN Csak következtetni lehet a 17. század paraszti virágoskertjeinek a létezésére is. Legbeszédesebb tanúja egy romái lányról rajzolt kép; Troester János nagyszebeni egyetemi hallgató Nürnbergben megjelent könyvének illusztrációja. A lány fején pártaszerű, sűrű virágkoszorú. Troester leíija, hogy rózsából és más virágokból kötik. Szerinte olyanok benne a román hajadonok, mintha a római florália ünnepekre készülnének.8 A rózsát jellegzetesen úri virágnak szokták tekinteni, de eszerint parasztok kertjeiben is termesztik. Egy uradalmi kertész pedig — holland mesterek képein láthatni ilyesmit — fazekakba violát és szekfűt ültetett. 6. Színes népi öltözködés A falu, a ház és közvetlen környezetének megváltozása mellett új a parasztság életében a magakellető, díszes öltözködés kialakulása: úgy tűnik, a 17. század elejére vált általánossá Erdély népi öltözködésében a színes, szőtt mintával és hímzéssel díszített ünnepi ruha, a hajban, nyakon és derékon viselt ékszerek.9 Az egyszerűen fehérített vagy viszonylag primitív technológiával előállítható színek, a fekete, a fehér, a kék és a vörös mellett viselnek sárgát, zöldet, barnát, sőt olyan míves árnyalatokat is, mint a lila, világoskék, sőt a rózsaszín. Egy csíki székely asszonyt ábrázoló kép — elég csúnyácskára sikerült - a nő ruházatán öt színt mutat: fehér a könnyű, nagy kendő ,a fején és az ingválla is; meggyszínű a vállfűzője és a beléje fűzött zsinór; barna a szoknyája és a csípőjéig érő nagy kabát; világoskék a köténye; a lábbelije végül karmazsin szín. Nem öltözött egyhangúbban egy másik képen megörökített szász szolgáló sem. A fején piros és zöld pántlikából készült dísz; fehér az ingválla és a köténye; fekete a mellényes szoknyája; vörös szőrharisnyát visel; sötétbarna bőr a saruja. A románok egy árnyalattal talán visszafogottabbak a színválasztásnál: sok fehéret és feketét viselnek. Náluk viszont az a feltűnő, hogy igen sok hímzett holmit láthatni rajtuk, és ékszerük is több, mint más parasztoké. A román női blúzok magas gallérja és buggyos ujja a váll alatt rendszerint körben hímzett. Mintáik több színnel — általában kékkel és pirossal - készülnek. Lehetnek geometrikus formájúak, vagy különböző növények indázatát utánzóak. Ez utóbbiak a román mázas cserépedények díszítésére emlékeztetnek. Hasonló hímzést helyeznek — rendszerint virágot — a férfiak és nők báránybőr felsőruházatára is. A legmeghökkentőbb azonban az erdélyi románokról ismert összes ábrázolás között egy prostituált kockás köténye. Hiszen még virágmintás anyagot is csak a nagyon gazdagok és a cigányasszonyok hordanak, kockásat viszont egyáltalán nem emlegetnek a 17. századi leírások. Úgy látszik jellegzetesen szőttes minta lehet. Ékszert, elsősorban az erdélyi román parasztasszonyok, igen sokat hordanak. Ismerik a fülbevalót; a réz- és vasgyűrűket; pénzből és kagylóból, aranyozott gyöngyfűzérből csinálnak fejékeket; fehér és piros korall is van a nyakláncaik között; textiliából készült övükbe fűzhetnek gyöngysorokat. Szinte szegényesek ezekhez képest — például — 8 RMK III. 2356. 'RMKuo.
