Századok – 1980
Tanulmányok - Péter Katalin: Az erdélyi társadalom élete a 17. század első felében 575/IV
AZ ERDÉLYI TÁRSADALOM A 17. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN 581 A paraszti otthonok több helyiségre osztása óriási előrelépés nem csupán az építészet történetében. Még jelentősebb az életmód alakítása szempontjából. Lehetővé teszi, hogy a lakóik életének különböző szférái elváljanak egymástól. És ezzel a lehetőséggel élnek is: Rákócziék egyik kertésze házában — például — pitvar és szoba mellett kifejezetten hálókamra is van. A népi épületek sok helyiségre bontott terét azonban a család élete még távolról sem tölti'ki. Valószínűleg nemigen fordul elő, hogy a pitvarnál és egy szobánál többet laknának. Még akkor is, ha a másik szoba jellege egyértelmű, tehát nem mint kamrát határozzák meg, a raktározást szolgálja. A tárolás céljára a lakás belső helyiségein kívül a népi építkezés házain is megjelennek külön szintek: a padlás és a pince. A padlás elhelyezkedése világos; csak a lakótér felett lehet. Nem egészen világos azonban, hogy a pince minden esetben a házak alatt van-e, vagy esetleg külön a földbe vájt üreget illetnek-e a valódi pince nevével. Ezeket azonban biztosan megkülönböztetik a veremtől. Nem ugyan építési technikájuk, hanem a rendeltetésük miatt. Veremben ugyanis csupán egyféle dolgot, rendszerint valamilyen hosszabb ideig elálló élelmiszert tartanak, a pincében viszont előfordulhat minden. Tarka összevisszaságban szoktak elhelyezni benne sózott káposztát, zöldséget, szalonnát, építési anyagokat, kerti szerszámot és gyümölcsöt. A több helyiségből álló, pincével és padlással együtt többszintes parasztház elterjedtsége a jobbágyság között a 17. század közepére már meglehetősen széles körű lehet. Közvetlen adataink erre ugyan nincsenek, hiszen nem létezik a jobbágyházak típusairól informáló forrás. Mégis sokatmondó az a tény, hogy az uradalmakban szolgálók lakóhelyeit minden ismert esetben házként tüntetik fel. Az erdélyi építészettörténet ezek között két darab egy helyiségből állót regisztrál a 17. század anyagában. A többi mind pitvar és egy, illetve több helyiség együttese. Egyetlen ismert felvétel sem írja le darabont, kutyapecér, kertész, tyúkász, pásztor, vagy majoros lakását földbe ásott kunyhónak, esetleg más kalyibának. És valószínűtlen, hogy a falvak paraszti lakossága ezeknél a szolgaelemeknél általában alacsonyabb színvonalon élt volna. A telkes jobbágyok bokrában, velük egy gazdaságban élő emberek lakásáról viszont nem tudunk gyakorlatilag semmit. Kísértő lehetőség lenne a néprajz vagy a modern falukutatók adatai alapján a 17. századi viszonyokra visszakövetkeztetni. Ez az eljárás azonban jogosulatlan, minthogy igen nagy mértékben befolyásolná mindaz, amit a közelmúlt agrárproletariátusáról felderítettek. Holott ez a társadalmi kategória a 17. században még nem létezik. Egyáltalán: a teljes nincstelenség e korban a külföldön utazó magyaroknak mindig feltűnik. Mint érdekes kuriózumról ad hírt — például — Szepsi Csombor Márton, aki a század elején utazgatott Európában, az utcán kolduló francia parasztasszonyokról és kéregető gyerekekről. Nyilván nem szokott hozzá a szeme itthon ilyesmihez. Talán majd a régészet fog adatokat szolgáltatni a más telkén élő jobbágyok életviszonyairól. Akkor, amikor kiderítik a telkek beosztásának és a rajtuk álló gazdasági épületeknek a pontos rendszerét. Addig is bizonyos azonban, hogy a 17. századi falusi portákon a lakóház mellett álltak az állattartáshoz és a mezőgazdasági termeléshez szükséges építmények. Ezek sora a telek kertnek használt részétől valószínűleg elkülönül. De az egész együttesnek a képéről korabeli értesüléseink tulajdonképpen nincsenek.
