Századok – 1980
Tanulmányok - Zimányi Vera: Gazdasági és társadalmi fejlődés Mohácstól a 16. század végéig 511/IV
GAZDASÁGI ÉS TÁRSADALMI FEJLŐDÉS MOHÁCSTÓL A 16. SZÁZAD VÉGÉIG 529 főrangú urak és asszonyok s tiszttartóik egymásnak küldözgették az újabb fajták nagy gonddal csomagolt szaporítóanyagát. Clusius, a híres botanikus és orvos, aki Európa nagy részét beutazta, és 1573—1577 között a bécsi császári kertek felügyelője volt, első kézből látta el az őt többször és hosszasan vendégül látó Batthyány Boldizsárt az újonnan felfedezett távoli vidékekről származó, eddig ismeretlen növényekkel és a közismert növények új változataival. Tulipán, viola, rózsa, nárcisz mellett canna indicát, nyúlfüvet, balzsaminát, capsicumot, margarétát küldött Batthyány Boldizsár híres szalonaki kertjébe, ahová melegágyat is tervezett. A Nádasdyak is híres kertészkedők voltak, de Verancsics éisek sem sokban maradt el mögöttük. A főrangúaktól a kisebb nemesekhez is eljutottak az új növények, amelyeknek egy része bizonyos idő múlva szélesebb körben is elteijedt. A kertkultúrának a 16. században elért rendkívül magas színvonalát a tizenöt éves háború pusztításai rendítették meg. A földesurak igen különböző utakon-módokon szerezték meg a majorgazdaságok létesítéséhez szükséges földeket. Irtásföldek, az egykori egyházi szőlők, ritkábban szántók mellett paraszti földekből szakították ki a majorsági területeket. A legegyszerűbb eljárás, amely a jobbágyi munkaerőt nem csökkentette, a pusztán hagyott jobbágytelkek elfoglalása volt: ez széles körű gyakorlattá vált. Mindenfelé alkalmazták a jobbágyföldek egy részének az elcsatolását, kisajátítását is. A Nádasdyak pordányi majorjához annyi földet foglaltak, hogy a jobbágyoknak korábbi egész telkük helyett csak fél-fél telekhez való földjük maradt. Másutt azt panaszolták a jobbágyok, hogy nem szánthatnak, mert földüknek javát elveszi a tiszttartó. A korszak kirívóan kapzsi és erőszakos földesura, Serédy Gáspár nemcsak elhalt, hanem tönkrement jobbágyok földjeinek egy részére is rátette a kezét. Ugyanígy találkozunk -bár szórványosan — földfoglalással a Batthyányak Vas megyei uradalmaiban is. A földfoglalások több ezer esetében, amelyekről adatok maradtak ránk, nagyrészt a kis- és középbirtokosok jártak elöl, a nagybirtokosok ilyen eljárások alkalmazására kevésbé voltak ráutalva. Elsősorban a kevés földű, terméketlen vidékeken került sor földfoglalásra. A legszélsőségesebb arányú foglalásokról Ung vármegyei források tudósítanak. Itt az 1574-ig elfoglalt több mint 400 telek közül 175 volt előzőleg puszta, és 140-ből tették ki a jobbágyot. Turóc vármegyében 1567-ben 13, 1576-ban 185 portát és egy egész községet foglalt el hatalmi szóval a földesúr. Az átlagos helyzetre azonban Sopron vármegye a jellemző, ahol 1570-ig 50-nél több telek jutott a földesúr birtokába, miközben a lakott úrbéres telkek száma 1175 volt. Általánosságban megállapítható, hogy a 16. században végrehajtott telekfoglalások egy-egy megyében a lakott és lakatlan jobbágy telkeknek átlagosan mintegy 1-5%-át érintették. A jobbágyföldek elfoglalása azonban ekkor még nem volt döntő jelenség, hiszen a 16. századi állapotokra a földbőség és az emberhiány volt a jellemző. Ezért azután a földfoglalással ellentétes tendenciák is jelentős mértékben megnyilvánultak: a földesurak telepítésekkel, kedvezmények adásával igyekeztek pusztatelkeiket benépesíteni és a jobbágyi munkaerőt ezáltal biztosítani. Végső soron ez szabott határt a földfoglalásoknak.
