Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
38 URBÁN ALADÁR Kossuth publicisztikai tevékenységéről már sokszor megállapították, hogy annak egyik legsajátosabb jellemzője az a leleményesség és rugalmasság, ahogyan a legkülönbözőbb ad hoc témákat képes az adott pillanat politikai feladatainak, illetve agitációjának szolgálatába állítani. Az angol parlamentről szólva ennek jó példáját nyújtja a tory Peel miniszterelnök már említett, az angol alsóházat a jövedelemadó elfogadására felszólító 1842. március 23-i beszéde. Kossuth már a március 31-i számban emlegette Peel fellépését, és utalt arra, hogy az egyébként semmi adót nem fizető magyar nemesség felső rétege idegenkedik még a háziadó (cassa domestical a megyék igazgatási költsége) elvállalásától is.49 Legközelebb a tory Times Peel-lel való egyetértésére hivatkozik, és rátér a magyar nemesség magatartására, amely a francia háborúk alatt hozott áldozataiért kiérdemelte a „nagylelkű nemzet" megjelölést, most pedig szembeszegül az adózás gondolatával, pedig nyilvánvaló, hogy „nem akar here lenni a status méhkasában".50 A következő számban francia tekintélyre hivatkozva fejti ki, hogy „a jól rendezett statusban" az adómentesség bizonyos lealacsonyodást (degradation civique) jelent. „Ki az — teszi fel a kérdést Kossuth —, ki Angliában, Frankhonban s a szabad Amerikában adót nem fizet? a rabszolga, a béres cseléd és a koldus; a szegény, akinek semmije sincs. Ki az, ki nálunk adót nem fizet? megnevezés nélkül is mindenki tudja."51 Mivel a háziadó kérdése ez idő tájt Kossuth agitációjának központi kérdése, nem csodálkozhatunk azon, hogy Peel és az angol alsóház példája még a következő két számban is visszatér.52 A kép teljességéhez tartozik azonban az is, hogy Peel adópolitikájáról, pontosabban a közvetett adók angol rendszeréről a sokszor emlegetett névtelen értekező tollából jól értesült és érdekes, de elmarasztaló cikk jelent meg rövidesen a Pesti Hírlap hasábjain.53 Az 1843—44. évi országgyűlés összehívását megelőzően, a korábbi országgyűlés végzésének megfelelően, a magyarországi reformellenzék egyik központi problémája — a már emlegetett háziadó mellett - az új polgári és büntető-törvénykönyv, illetve a törvénykezés reformja volt.5 4 A program nem kevesebbet jelentett, mint a csak jobbágyok felett ítélkező földesúri joghatóság, az úriszék felszámolását,5 s a bűnvádi eljárás egységesítését, vagyis röviden: a polgári jogegyenlőség megteremtését. Ezekben az elképzelésekben komoly szerepet kapott az esküdtszék, a jury bevezetésének igénye. „Nem egy vagy más nemzet institutióinak utánzása mondatja ezt velünk - íija Kossuth -, hanem a tapasztalás, mellyet a legkülönszerűbb nemzeteknek, népjellemben úgy mint státusszerkezetben különbözőknek az éjszakamericaitól egész a rajnai poroszig, kik ez institutiót mindnyájan legfőbb kincsöknek tekintik. Nekünk tiszta meggyőződésünk - folytatja -, hogy esküdtszékek nélkül sem a büntető törvényszolgáltatás; sem az alkotmányos szabad-49 PH 1842. No. 130. (L. a 38. jegyzetet is.) 50 PH 1842. No. 132. 51 PH 1842. No. 133. Kossuth azt is hozzáteszi, hogy a nem adózás miatt nem épül vasút, így a szállítás drága lesz. Ezzel a nem adózók a drága szállítás adóját fizetik majd meg. SJ PH 1842. No. 134-135. 53 Csendes: Adó és Anglia; PH 1842. No. 169. 54 L. az 1841. évi „Szatmári 12 pont" szövegét,, amelyben ez a 10. pont; PH 1841. No. 19. A részletekre 1. Rácz István: Az 1841. évi szatmári 12 pont. Acta Universitatis Debreceniensis 1955. 5 5 Kossuth már az első cikkeiben kikelt az önkényes és embertelen botbüntetések ellen; L „Bot for ever" с. vezércikkét; PH 1841. No. 39.
