Századok – 1980
Tanulmányok - Urbán Aladár: Reformtörekvések és történelmi tanulságok 26/I
36 URBÁN ALADÁR pontban mutat rá a különbségekre, amelyek leglényegesebbjei az angol arisztokrácia földbirtokviszonyait, a birtok és a peerség kapcsolatát (hogy ti. a rang a birtok után jár, így a tulajdonos neve szinte nem is fontos), a politikai hatalom megtartását a képviseleti jog bevezetése mellett, az ipar, kereskedelem és közlekedés fejlesztésében, az ismeretek és tudományok terjesztésében játszott szerepet és a politikai szabadságjogok méltánylását sorolják fel.4 0 A politikai reformokat igénylő korabeli magyar közvéleményt érthető módon foglalkoztatta az angol parlament szerepe és működése. Mivel A Kelet Népe az angol fontolva haladást hangsúlyozta, amelynek egyik legközelebbi és leglátványosabb példája az 1832. évi parlamenti reform volt, a Széchenyi-Kossuth vita hatására keletkezett röpiratok is többnyire foglalkoztak a kérdéssel. Széchenyi kifogásolta Kossuth „rendszertelen" reformjavaslatait; ez ellen Eötvös József védte meg Kossuthot rámutatva arra, hogy Franciaország átalakítása a forradalom idején „a legszorosabb logika kívánatai szerint" eszközöltetett, míg Angliában a reform százados fejlődés eredménye, amelynek rendszerét „csak szükség és lehetőség" határozzák meg. Mégis, az előbbi esetben viszonylag kevés, az utóbbi esetben pedig számos hasznos következménye van az átalakulásnak. Eötvös Kossuth melletti érvei így gyakorlatilag egybecsengenek Anglia reformjainak méltánylásával (vagyis a lényegben megegyeznek Széchenyivel), amit Eötvös röpirata még azzal egészít ki, hogy a „felvilágosultnak" minősített 1830. évi francia forradalommal szemben az 1832. evi angliai fejleményeket „talán nagyobb tény"-nek tekinti, mert azok „vér s forradalom nélkül" zajlottak.41 A kor divatos írója Kuthy Lajos is az angol reformok módszere mellett szállott síkra. Mondanivalójának lényege, hogy Angliában a monarchia, az arisztokrácia és a nép között egyensúly van, és ezt alkotmányos garanciák biztosítják. Magyarországon nincsenek ilyen alkotmányos garanciák, ezeket meg kell teremteni, de önmérséklettel, az „angol reformbill s parlament cselekvő szellemében". Csak ez lehet biztosíték arra, hogy az alkotmányos élet átalakítása nem billen túlzásokba, és a nemzet nem rendeli alá magát „éretlen túlnyomóság"-nak, vagyis a választói jog hirtelen kiteijesztése révén kialakult és nem kívánatos többségnek. így kerülheti el „más kárán tanult nemzetünk", mondja Kuthy, hogy „midőn jogot oszt, egy tán nem eléggé értelmesült erő túlvitelében a jog szerzeményit is kockáztassa".42 Ezek az itt idézett állásfoglalások természetesen elmarasztalják a forradalmat mint a társadalmi átalakulás legradikálisabb és sokszor elkerülhetetlen eszközét. Nem kellett azonban ahhoz forradalmárnak lenni, hogy az angol parlamenti reformot csupán a mérsékeltség és az államférfiúi bölcsesség megnyilatkozásának tekintsék. Példa erre a fiatal Gorove István röpirata, aki az 1832. évi fejlemények kikerülhetetlen kényszemek tekintette: „Ismerjük a parlamenti reform történetét Angol honban: majd 40 évig veré *°Csendes: Levél-cyclus. . . XV. PH 1842. No. 152. Nem kétséges, hogy az értekezés éle Széchenyi ellen irányul. Jól mutatja ezt egyrészt az a megjegyzés, hogy a józanul gondolkodóknak tudniuk kell a magyar és angol viszonyok közötti különbséget, valamint azt is, hogy a tájékozatlanoktól nem lehet várni, hogy az „angol intézetektől" várják boldogulásukat. De Széchenyinek szól az alábbi utalás is: ,.Nálunk sok azt gondolja, hogy a sajtószabadsággal egymásba kárt teszünk." 41 Eötvös József: Kelet Népe és a Pesti Hírlap. Pest, 1841. 21, 41. Eötvös szerint az 1830-as francia forradalom azért volt sokkal szelídebb, mint az előző, mert a népnevelés éreztette hatását. 42 Kuthy Lajos: Polgári szózat Kelet Népéhez. Pest, 1841. 39-40.
