Századok – 1980
Tartalomjegyzék - Péter Katalin: A mohácsi csatától a szatmári békéig (1526–1711) 364/III
366 A FELSZABADULÁS UTÁNI TÖRTÉNETÍRÁSUNK II. Túlzás lenne természetesen azt állítani, mintha az új magyar történetírás érdeklődése megállt volna a szabadságharcok kutatásánál. Mert igaz ugyan, hogy ez a problémakör termelte a leginkább méltányolt munkákat, alighanem számszerűen a legtöbbet is, felszabadulás utáni marxista történettudományunkban mégis kezdettől jelen voltak a gazdaságtörténet reális szempontjai. 1949-ben már meg is jelent e korszak gazdasági fejlődésének első marxista feldolgozása legjelentősebb történészfolyóiratunkban, a Századok-ban. Pach Zsigmond Pál 1848-ig kitekintő nagy tanulmányának az első része volt ez,4 az eredeti tőkefelhalmozás magyarországi jelenségeiről. És jóllehet, középpontjában az idegen hódítók elleni harc állt, ez a munka a hazai tényeket a legszélesebb értelemben vett nemzetközi összefüggésekben tárgyalja. Azt vizsgálja, hogy az európai történelmi fejlődés jellemző törvényszerűségei milyen körülmények között jutnak nálunk a felszínre. A tanulmány, szemléletével a magyar marxista gazdaságtörténet megalapozójává vált, mert megragadta a felszíni benyomások szerint oly sajátos, mindenki másétól eltérő viszonyaink tanulmányozásának egyedül célhoz vezető módszerét, az összehasonlítást. Magától értetődő természetességgel fejezte ki: a magyar történelem egyetemesen ható törvényszerűségek szerint alakul, ezért csupán az általános fejlődéssel összhangban magyarázható. A másik igen lényeges eredménye a történeti periodizáció elméletileg is fontos témaköréhez kapcsolódik. Pach a gazdasági-társadalmi viszonyok alakulása alapján korszakmeghatározást végzett. Kiderült: a 16—17. század, illetve a 16. század elejétől a 18. század legelejéig terjedő időszak, a feudalizmus változásainak sajátos periódusa. Pach Zsigmond Pál a munkájában éppen úgy vannak persze túlzások — a szerző maga mutatott nem sokkal később rájuk5 —, mint az első marxista politikatörténetekben. De egy új felfogású tudományosság első akadálytalan nekifutásánál ez alighanem elkerülhetetlen. Pach alapvető érdeme azonban időtálló: kijelölte a magyar marxista gazdaságtörténet nézőpontját. Sok vita volt körülötte. Mégis: akármennyit vitáztak, bármilyen nézetkülönbségeik voltak is, a gazdaságtörténészek ezután — még ha a mértékek összehasonlíthatóságát esetleg tagadták is — az egyetemes történet mércéjét nem tehették félre. A nézeteltérések mellett az 1950-es évek nagy iratkiadásai árnyalták a gazdaságtörténet problémaállítását. Elsősorban a nagybirtokra, de egyéb birtoktípusokra is vonatkozó összeírások vannak közöttük,6 de a földesúri jogszolgáltatás iratterméséből is sok jelent meg,7 valamint a jobbágyok mindennapi életéről hírt adó levelek.8 4Pach Zsigmond Pál: Szempontok az eredeti tőkefelhalmozás vizsgálatához Magyarországon. Sz. 1948. 82. évf. 1-4. sz. 19-59.1. (A folyóirat egy évvel korábbi impresszummal jelent meg.) - Az eredeti tőkefelhalmozás Magyarországon. Bp. 1952. Szikra, 278 1. — Pervonacsalnoe nakoplenie kapitala v Vengrii. Bp. 1952. Akadémiai Kiadó, 136 1. (Studia historica Academiae Scientiarum Hungaricae 4.) 5 Pach Zsigmond Pál: Az eredeti tőkefelhalmozás sajátosságai Magyarországon. Propagandista 1953. 9-10. sz. 14-23.1. 6L Rákóczi György birtokainak gazdasági iratai (1631-1648). Sajtó alá rend. és bev. Makkai László. Bp. 1954. Akadémiai Kiadó, 679 1. 3 t. 1 térk. - Urbáriumok. XVI-XVII. század. Szerk. és bev. Maksay Ferenc. Munkatársak: Felhő Ibolya-W. Beretzky Nóra-T. Polónyi Nóra. Bp. 1959. Akadémiai Kiadó, 895 1., 2 térk. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai 2. Fonáskiadványok 7.) - N. Kiss
