Századok – 1980

Folyóiratszemle - McKale Donald M.: A náci párt a Távol-Keleten 1931–1945 319/II

319 FOLYÓIRATSZEMLE tradíciótól való elhatárolódásról, a felvilágosodás, a természetjog, a racionalizmus elvetéséről, a Gesellschaft és a Gemeinschaft, az elit és a tömeg, az organikus sokféleség és a nivelláló egyenlősítés szembeállításáról. A politikai fejlődést meghatározó elemnek tekinti továbbá az állami felsőbbség folytonosságát, az állami bürokrácia pártok feletti állását, s Bismarck óta a rend egyértelmű prioritását a szabadság rovására. Hitlerék térnyerését segítette elő ugyanakkor a „középosztályok", parasztok, a hivatalnokok stb. magatartása, amely éppen az állami felsőbbséget ismerve azt várta el a hivatalos szervektől, hogy a gazdasági válságtól súlyosan fenyegetett szociális helyzetükön változtasson. Számba véve a legfontosabb előzményeket, Nipperdey arra a megállapításra jut, hogy Hitler nemcsak egyszerűen támaszkodott a jelzett kontinuitásokra, de szembe is fordult azokkal. Fajelméletre alapozott kül- és belpolitikája határozott szakítást jelentett a klasszikus nagyhatalmi politikai vonalvezetéssel s a nemzeti szempontot középpontba állító elvvel egyaránt; a totális állam megszervezése pedig a tradícióra, a hagyományos intézményekre alapozott állammal jelentett leszámolást. Kiemeli, hogy a fasizmus előzményeit kutatva helyesebb kontinuitások többesszámáról beszélni. A nemzetiszocializmus hatalomra jutását megalapozó folyamatok - mint írja - nem képeztek egymást feltélező zárt rendszert, sőt a fasizmus győzelmét éppen az tette lehetővé, hogy különböző kontinuitások egész sorát volt képes összekapcsolni. A szerző 1933-at tehát a különböző, a német történelemben dominánsnak bizonyuló kontinuitások sajátos összekapcsolódásával, nem egyszerű mennyiségi folyamattal, hanem új kombináció létrejöttével magyarázza, s kétségbevonja a vagy-vagy (forradalom-ellenforradalom, demokratizmus-antidemokratizmus, haladás-reakció) problémájára leszűkítő kérdésfeltevés helyességét. Tanulmánya befejező részében Nipperdey a múlt árnyalt bemutatását sürgeti. Egészségtelen gyakorlatnak nevezi a „szükségszerű folyamat" szempontjának felértékelését, a megvalósulttól eltérő típusú fejlődés negligálását, alárendelését. Meggyőződése ugyanis, hogy a valóság egyértelműségének, determináltságának feltételezése akadályozza általában a múlt, konkrétan a német fasizmus lényegének megértését. E. G. (Historische Zeitschrift 1978. Bd. 227. 86-111.) DONALD M. McKALE: A NÁCI PÁRT A TÁVOL-KELETEN 1931-1945 Hitler Németországa a hagyományos diplomáciai módszereken túlmenően széleskörűen támaszkodott a külföldön működő különböző nemhivatalos szervezetek által kifejtett propagandára, felforgató-diverziós tevékenységre. A két vonal között gyakran keletkeztek ellentmondások, de végső soron ugyanazokat a célokat szolgálták. Az NSDAP ázsiai, távol-keleti tevékenységét még alig tanulmányozták. Az 1920-as évek végén kb. 360 000 német származású élt Ázsiában és a Csendes-óceán szigetein. 1937-ben német adatok szerint 14 020 német állampolgár élt a Távol-Keleten, közülük 2035 (14,5%) volt náci párttag. Az NSDAP külföldi szervezetének (AO) hamburgi központja, amelyet később Berlinbe helyeztek át, 1931-32-ben kezdett hozzá a távol-keleti csoportok létrehozásához. A fő cél a nemzetiszocialista eszméknek a külföldön élő németek között való terjesztése volt. Hess és más fasiszta vezetők állításaival ellentétben már a weimari korszak kormányai is erőteljesen támogattak különböző szervezeteket, amelyek nagy figyelmet fordítottak az Ázsiában, különösen Kínában élő németekre. 1922-23-ban az infláció miatt sok német vándorolt ki Kínába, ahol általában amerikai érdekeltségű vállalatoknál dolgoztak. A Távol-Keleten az első náci pártszervezet 1931-ben, Hankouban alakult meg. Vezetője az igen ambiciózus bécsi származású kereskedő, Franz Hasenöhrl volt. A 19. század vége óta jelentős német kolóniák éltek Tiencsinben, Csingtauban, Hong Kongban, Hankouban, Sanghaiban. E városokban is sorra megalakultak a helyi szervezetek.