Századok – 1980

Közlemények - Mészáros István: Az első hazai állami népoktatás-reform (1845) 229/II

240 MÉSZÁROS ISTVÁN írás. XI. A természet története (természetrajz). XII. A természettan. XIII. A mér- és köbtan. XIV. A géptan. XV. Az építészet. XVI. A rajzolás. A tantárgyi célkitűzést idézzük a földrajztanítási fejezetből: „A földleírás általában hasznos az ifjúságnak, és még különösen is némelly állapotra nézve. Az általános haszon abban áll, hogy jobban megismervén hazájokat, azt inkább becsülik, szeretik, a közjóra hajlam és hazafiság támad bennök, látkörük is tágul. A különös [haszon] pedig abban vagyon, hogy a leendő polgár és ipar embere vándorlásaira és szükséges utazásaira a több helyek közül jobban megválasztja azokat czéljára, és nagyobb nyereséggel költi idejét, tudván mit, hol s mikor lehet látni azok közül, mellyekçt állapotjára nézve látni, vizsgálni és próbálni hasznos." Sajátos modern tantárgy volt a. géptan, amely az elemi „tanodai" szabályzatban „erőműtan" névvel szerepel. Miért van rá szükség? „A polgári életben a géptan nagy eredményeket és csuda műveket szül — írja a módszertankönyv —, hasznos tehát ebből is némelly alap- és közhasznú tanítmányokat megismertetni. Mert igen sok foglalkozások és mesterségeknél gépeket használunk, mellyeknek értelmes ismerete és ügyes kezelése nem csak igen kitűnő hasznú és a munka sikerét biztosító, hanem gyakran legjutalmazóbb javításokra és föltalálásokra is vezet." De mit kell mindebből az elemi iskola negyedik osztályának második évfolyamán tanítani? „A géptanból leginkább azokat kell előadni, amiket a köztapasztalásból és észrevételből értelmezni lehet, p.o. fflyen a czövek, dorong, agykerék, csiga, sróf és a tűz vagy víz által hajtott gépek. Általában arra vezettetnek a tanulók, hogy a munkás életben előforduló gépeket is ismerjék, helyes használásukról ítélhessenek, jól eligazítani és a tudatlan mesterek hibáit is elkerülni képesek legyenek." E tantárgy oktatásának módszeréről a következőket úja az 1844-i módszertankönyv: „Oktatását a tanító azon kezdje, hogy a legáltalánosabb hasznú eszközöket, gépeket, mintákat előmutassa, hogy a tanulók azokat jól megnézzék, megismerni és megnevezni tanulják; függessze ezekhez oktatását azoknak részeikről, szerkezetökről, kezelésökről, hatásukról, e között sokszor ismételje azon elveket, mellyek szerint a dolognak így, és nem máskép kell lennie. Ahol gépminták nincsenek, a könyvhöz kötött rajzképek használtatnak." Fontosnak tartották azt is, hogy a tanító „minden mondottakat nyomban alkalmazza a mindennapos házi és gazdasági tárgyakra, mesterségekre, művészetekre, р. o. kútásásra, víz-lecsapolásra, víz-árkolásra sat.; közölje ön tapasztalását, és tanulóit figyelmeztesse azokra, mellyeket már ők is tehetnek". Különösen figyelemre méltó azonban a következő kívánalom: „Szemléletesb és gyakorlatibb lesz az oktatás, ha — mikor lehet — tanulóit mesteremberek s művészek műhelyeibe vezeti, gyárakot és ipar-intézeteket látogat, és ott helyben emlékezteti azokra, amiket az ott található gépekről, eszközökről tanított, a szerkezetnek hatását és ennek okait magyarázza sat. Ezáltal a tanulók fogalmai értelmesség és tartósságban növekednek, az emberi szorgalomnak becsét és találós szellemének fönségét nagyra tartani s tisztelni megtanulják, egyszersmind őbennök is az elmélkedési és javítási ügyekezet ébresztetik." Nem sokkal később azután az új tankönyvek címlapjain is feltűnik az új iskolatípus neve, az „elemi iskola", „elemi tanoda" kifejezés: Iratfogalmazástan az elemi tanodák