Századok – 1980

Közlemények - Mészáros István: Az első hazai állami népoktatás-reform (1845) 229/II

AZ ELSŐ HAZAI ÁLLAMI NÉPOKTATÁS-REFORM (1845) 239 Ez a módszertankönyv, amely a négy fokozatú, negyedik fokozatában két évfolyamú új elemi iskola teljes tananyagát feldolgozza, már azt a szervezeti keretet tartotta szem előtt, amit az új rendelkezés fogalmazott meg. Feltűnő azonban, hogy maga a kötet már 1844-ben megjelent. Szerzője nyilván hivatalos kihirdetése előtt ismerte annak teljes tartalmát-szövegét, s ezt figyelembe véve dolgozta ki a módszertankönyvet. Nevét — hivatalos kiadványról lévén szó — a címlapon nem tüntették fel. A kötet címe: Részletes tanmódszer vagy az egyes oktatási tárgyaknak sikeres tanítására vezérlet" (Buda, 1844.). Az „elemi" ismeretek-készségek oktatásának módszertanát a kötet első kilenc fejezete foglalja magában: I. A betűismertetés. II. A betűfoglalás. III. A szótagolás. IV. Az olvasás. V. A szépírás. VI. A helyesírás. VII. Gyakorlati útmutatás az anyanyelv tanításában. VIII. Iratokra vezető oktatás. IX. A számvetés. Jól bevilágít ez a felosztás a korabeli elemi iskolák életébe: a legterjedelmesebb, legnehezebb, leghosszabb ideig tartó tanulmány az olvasás megtanulása volt, amely tulajdonképpen négy önálló, egymás utáni „tantárgyat" jelentett (az első négy fejezet); az „írás" három nagy tananyagegységből állt. Mindez a hagyományokat képviselte. Merőben újat jelentett viszont az anyanyelvi nyelvtan tanulásának módszertana: könyvecskénk e fejezete tulajdonképpen az első elemi iskolai magyar nyelvtan-tanítási metodika. Érdemes idézni belőle egy részt. „Ezen oktatásnak fontossága ... Az elemi iskolák tárgyai között az anyanyelv tanítása a legszükségesebbek és legfontosabbak közé tartozik. Ugyanezen fontossága a tanulók gyönge kora miatt megkívánja, hogy annak tanításából minden szövöttebb elmélkedés és fárasztó szóhasogatás kizárva, ami pedig értésre, beszélésre s írásra alapul szolgál, az mind benne foglalva legyen. Mivel pedig az elemi iskolások nyelvszokás által az anyanyelvből már sokat megtanultak, e nekik száraz tárgyat törekedjék a tanító érdekessé tenni, egyéb ingereken kívül azáltal is, hogy elismervén nyelvbéli jártasságukat, velük többször észrevétesse, hogy csak részint a nyelvszokás hibáitól óvó, részint azt, amit tudnak, tökéletesítő szabályokat tanulnak. Egyébaránt az ügyes velebánás az, ami e tárgyat érdekesíti s kedvelteti. Azért együgyű s könnyű legyen, de mindenkor az értelem gyakorlását, s művelését is szemmel tartsa. Kerülni kell tehát azon fonák magyarázatokat, mellyek vagy olly hiányosak, hogy a fogalom lényege helyett annak csak jegyét adják, vagy olly tudományosak, hogy a kisdedek fogalmi erejöket múlják. Az adott helyes magyarázatokat pedig nem kell egyedül betéve tanultatni, hanem példamondatokban úgy szem elé állítani, hogy belőlük mintegy föl találtassanak. Annak okáért a fogalom közlésére mindenkor az összerakó módszert válassza a tanító, ingerlő kérdésekkel munkáltassa a gondolkodó erőt, és figyelemre, hasonlításra, ítéletre és következtetésre vezérelje, hogy amennyire lehet, a tanítás önszerzeményi birtokká váljék." De érdemes emlékeztetni a negyedik fokozat tananyagára is: itt írták elő első ízben az elemi iskolák történetében a magyar irodalom oktatását. Pa. első évfolyamon „a legjelesb magyar és német írókból kiszemelt levelek, leiratok, beszélyek s történetek" kerülnek a tanulók elé, a második évfolyamon pedig olvassák és magyarázzák „a legjelesb magyar és német írókból kiszemelt . .. válogatott darabokat". A „Részletes tanmódszer" további hét fejezete a felső elemi negyedik osztályának anyagát tárgyalja, a rendelkezés megszabta iskolaszerkezetnek megfelelően: X. A földié-