Századok – 1980

Közlemények - Mészáros István: Az első hazai állami népoktatás-reform (1845) 229/II

238 MÉSZÁROS ISTVÁN tesben előkészíttessenek; eljárásukról a betöltött rovatos ívek felterjesztése mellett hova­hamarább jelentést teendők. Midőn tehát ezen — ő cs. k. Felségének a népnevelés czélszerűbb elrendezése iránt kegyelmesen nyilvánított határozatain alapuló — rendeletekről czímzett Uraságtok tudó­síttatnak, egyszersmind felszóllíttatnak, hogy a kérdésben forgó szent czél elérése tekinte­téből valahányszor az illető tanulmányi hatóság részéről meg fognak kerestetni, annak az előrebocsátottak irányában minden készséggel segédkezet nyújtani, s így azokat, mik a már életbe léptetendő új tanodai rendszernek egész kiterjedésbeni behozására szüksége­sek, hatályos és teljes készségű hozzájárulatokkal előmozdítani s a közoktatás iránti buzgal­mukat ekként tettleg is bebizonyítani serénykedjenek."5 A munkálatok országszerte megindultak, s a Helytartótanács 1846. március 30-án kibocsátotta 4545. számú rendelkezését a vasárnapi iskolákról is, mivel „az elemi tano­dáknak kegyelmesen megállapított új rendszere folytán az azokkal kapcsolatban létre hozatni rendelt vasárnapi tanodák rendszere is" megszervezésre várt. Az elemi tanodák szervezése során azonban nehézségek merülhettek fel a nemzeti­ségi területeken az elemi tanodákban folyó oktatás nyelvét illetően. A szabályzat ugyanis előírta, hogy a tanítás mindenütt a tanulók anyanyelve legyen, de ahol nem magyar a tanulók anyanyelve, ott a magyar nyelvvel is foglalkozni kell. A főelemi harmadik osztá­lyában a magyar és az anyanyelvi szövegek olvasásán-írásán kívül a magyar nyelvtant is tanítani kell, illetőleg az anyanyelv nyelvtanát is, ahol nem magyar anyanyelvűek a tanu­lók. Horvát—Szlavóniában a magyar nyelvtan helyett a horvát nyelvtant kell oktatni. A negyedik osztály mindkét évfolyamában — a szabályzat szerint — a magyar és a német nyelvtannal foglalkoznak, Horvát—Szlavóniában a horvát és a német nyelvtant, valamint a magyar nyelv elemeit tanulják. Az osztrák Tanulmányi Bizottság 1846. április 30-i szakvéleménye szerint ez így sok, túlterheli a tanulókat: a nem magyar anyanyelvű területek iskoláiban ezért nem kell a magyar nyelvet, illetőleg a magyar nyelvtant tanítani. 1846. december 21-én azután királyi rendelkezés utasította a bécsi magyar kancelláriát, hogy az elemi „tanodai" szabá­lyok erre vonatkozó pontjait így alakítsa át. Apponyi György másod-főkancellár vette és továbbította a Helytartótanácsnak a királyi kívánságot, sürgetve egyben a népoktatási reform megvalósítási ütemének gyorsítását a közelgő országgyűlésre való tekintettel.6 A későbbi szakirodalomban zavar van a dátumok körül, ezért hangsúlyoznunk kell, hogy a ,Magyarország elemi tanodáinak szabályai" kiadásának, megjelenésének időpontja: 1845. július 16. Az előkészítő munkálatok azonban már jóval korábban, tulajdonképpen már 1841 júliusában megkezdődtek. Az új elemi „tanodai" rendelkezés IV. fejezete — amely az oktatási módszeréről tárgyal - a 34. pontban ezeket írja: „Az oktatás módja a tárgyak vagyis tanulmányok természetéhez, a tanítványok lelkületéhez, értelmi tehetségeihez s a helybeli körülmé­nyekhez alkalmazandó. Mint ez a tanítókat képző intézet számára írt Tanmódszer czímű könyvben részletesen és kimerítően előadatik." 5 A Tolna Megyei Levéltár (Szekszárd) példányát használtuk jelzete: 237/1846. 6 Az egész ügyet részletesen ismerteti Szekfü Gyula: Iratok a magyar államnyelv kérdésének történetéhez. 1790-1848. Bp., 1926. 617-621.

Next

/
Thumbnails
Contents