Századok – 1980

Történeti irodalom - Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában (Ism.: Palotás Emil) 142/I

143 TÖRTÉNETI IRODALOM A „nemzeti program" körébe tartózik a nemzeti nyelvű oktatás szervezeteinek kiépítésére és általában a nyelvhasználatra vonatkozó követelések, majd a különböző' szintű bivatalviselés lehetőségének biztosítására és végül a szervezett politikai fórumok létrehozására, a közéletben való intézményesített részvétel kivívására irányuló erőfeszítések összessége. E folyamatnak természetes betetőződését jelenti a nemzeti önmegvalósítás legmagasabbrendűnek tűnő kereteinek, a területileg szervezett önkormányzatnak, kedvező esetben a teljes állami önállóságnak megteremtése, ületve ezeknek mint elérendő célnak napirendre tűzése. A feudalizmusból a kapitalizmusba történő átmenet időszakában a mozgalmak polgári jellegéből következően gazdasági és társadalmi igények is felmerülnek. A szerény modernizálási törekvésekkel induló, később természetesen a jobbágyfelszabadítás problémáit középpontba állító gazdasági program azonban mindvégig másodrendű maradt a nemzeti követelmény-katalógus szerepéhez viszonyítva. Az oly nagy fontossággal bíró korabeli parasztmozgalmakat áttekintve Niederhauser megerősíti azt a korábbi felismerést, hogy ahol a nemzeti és paraszti mozgalmakat valamilyen módon sikerült összekapcsolni, ott a nemzeti törekvések komoly erőgyarapodása figyelhető meg. Az egyes mozgalmak nemzeti és politikai programja tulajdonképpen már részét képezi a nemzeti ideológiának. Ez utóbbi sokoldalú és meggyőzően gazdag anyagú ábrázolását a munka egyik fő érdemének tarthatjuk. Találó a nemzeti egységtudat tartalmi elemzése, ennek során a területi és etnikai ismérvek módszeres elkülönítése. A nemzeti öntudatban az egység és a haza fogalmainak előtérbe állítása mellett Niederhauser teljes joggal sorakoztatja fel a marxista irodalomban sokáig szemérmesen elhallgatott vallási hovatartozás kritériumát is. Kellő figyelmet fordít a külső hatások és források szerepének feltárására. Hiszen nyilvánvaló, hogy a felvilágosodás és a romantika, majd a liberalizmus és végül az utópikus szocializmus mint általános eszmeáramlatok erősen befolyásolták a kelet-európai mozgalmakat. A felvilágosodáshoz kapcsolható a nemzeti nyelv fontosságának felismerése éppen úgy, mint a nemzeti múlt felé fordulás. Az utóbbi azután a romantika hatása alatt vált a nemzeti ideológia fegyvertárának maradandó és markáns alkotórészévé. A liberalizmus és a romantika általános szabadságfogalma úgyszintén bevonult a kelet-európai népek nemzeti ideológiájába, az egyéni szabadságon túlmenően főként a nemzet szabadságát kidomborítva. A mozgalmak érettebb, magasabb fokán a nyelv, a terület, az egység alárendelt tényezőkké váltak; a mozgalom, mihelyt erőre kapott, már nem a múlt, hanem a jövő felé fordult. A szabadság vált a legfontosabbá, az a szabadság, amely a nemzet egészére érvényes. A nemzeti ideológia szólhat ugyan a nemzetnél nagyobb egységhez is (Ulirizmus), kapcsolódhat valamiféle nemzeti hivatástudathoz (a lengyelek messianizmusa), mégis, lényegéből fakadóan, elsősorban az adott nemzethez szóló üzenet, felhívás, iránymutatás. Bár a szerző megvallott célja a sokfajta fejlődésmenetben benne rejlő közös, általános jellemzők felmutatása, az általa prezentált óriási anyagból bizonyos sajátosságokra is kellő fény derül. így a recenzens figyelmét különösen felkeltették azok a konzekvensen visszatérő eltérések, amelyek a nemesi és nem-nemesi nemzetek között rendre megmutatkoztak. Az eltérő utak konkrét-történeti áttekintéséből bizonyára termékenyítő általánosításokat is lehet majd levonni. Ha miként a szerző helyesen teszi - posztulátumként kezeljük azt, hogy a nemzeti megújulási mozgalmak lényege a polgári átalakulás, amely a rendi kiváltságokkal és gazdasági hatalommal bíró (nemesi) nemzeteknél másként ment végbe, mint az ilyenekkel semmilyen formában nem rendelkező népeknél, úgy e gondolatból szükségképpen kell, hogy adódjon egy másik: hogy az empirikusan megfigyelt eltérések a nemzeti mozgalmak különböző fejlődési szakaszaiban bizonyára valamiféle törvényszerűség szerint rendeződnek el. A marxista összehasonlító módszert sikerrel alkalmazó, ökonomikusán megírt munka az általános - különös egyedi dialektikus hármasból ezúttal a láncolat középső tagját helyezte a tudományos elemzés középpontjába. Ezáltal ösztönzést ad - egyfelől az elmélyültebb általánosítás irányába haladó kutatáshoz, másfelől az alapok, részjelenségek behatóbb vizsgálatához és újraértelmezéséhez. Hasznos és tanulságos könyv tehát a kelet-európai nemzeti megújulási mozgalmak kibontakozásáról és fejlődéséről készült első magyar nyelvű tudományos szintézis. Palotás Emil