Századok – 1980
Történeti irodalom - Trajkov Veszelin: Ideologicseszki tecsenija i programi v nacialnooszvoboditelnite dvizsenija na Balkanite do 1878 godina (Ism.: Niederhauser Emil) 144/I
144 TÖRTÉNETI IRODALOM veszelin trajkov: IDEOLOGICSESZKI TECSENIJA I PROGRAMI V NACIONALNO-OSZVOBODITELNITE DVIZSENIJA NA BALKANITE DO 1878 GODINA Szofija, 1978, Nauka i Izkusztvo, 439 L ideológiai Áramlatok és programok a balkáni nemzeti szabadságmozgalmakban 1878-ig A bolgár nemzeti megújulási mozgalomnak és balkáni kapcsolatainak neves kutatója ebben az igen érdekes összefoglaló jellegű munkában roppant széles körű, sok nyelvű forrásanyag alapján összehasonlító igénnyel írja meg a balkáni nemzeti szabadságharcok politikai gondolkodásának törté* netét. Programon a nemzeti szabadság kivívásának konkrét tervét érti, s ez a program felfogása szerint akkor változik ideológiai áramlattá, amikor szélesebb társadalmi rétegek elfogadják, s ennek megfeleló'en cselekvó'en lépnek fel. A szerzőnek teljesen igaza van, amikor bevezetőjében kifejti, hogy a feldolgozásnak három lehetséges módja van. Az egyik az országonkénti, pontosabban nemzetenkénti tárgyalás. Az egyes nemzetek vonatkozásában ezt már sokan elvégezték, az egyszerű összegezésből alkalmasint nem sok új adódna. A másik a problémák szerint haladó analitikus tárgyalás, amely a hasonló programokat és áramlatokat veti egybe. Persze, ez a történelmi fejlődés menetéből való kiemelést, a konkrét történeti összefüggések elhanyagolását hozza magával. Trajkov ezért a harmadik, kronologikus módszert választotta, amely kétségtelenül lehetővé teszi az egyes áramlatok kölcsönhatásának a megvizsgálását is. Ennek megfelelően három nagy fejezetben, három szakaszban vizsgálja a fejlődést, ezeken belül is inkább kronológiai, mint tárgyi alosztásokkal, az alfejezeteken belül pedig az egyes nemzetek szerint haladva, fgy az első fejezet a 18. század végi helyzet felvázolása után a francia forradalom ideológiai hatását, a szerb és a görög szabadságharc szakaszát tárgyalja. A második az első balkáni államok keletkezésének korában szemléli a fejlődést a krími háborúig, ezen belül külön tárgyalja a délszláv problémákat, a görög „nagy eszme" hatását és az 1848-49-es forradalmakat. A harmadik fejezet a krími háborútól 1878-ig megy el, ezen belül pedig 1867-nél és 1875-nél jelöl ki időrendi határt. Ezen a kereten belül pedig a szlovénektől és a románoktól kezdve az albánokig és a görögökig valamennyi balkáni nemzet fejlődését vizsgálja. Eleve leszögezhetjük: ez a tárgyalási mód valóban sok érdekes összefüggés felvillantását teszi lehetővé, jó összképet ad. A szerző példamutatóan felülemelkedik mindenféle nemzeti elfogultságon, a bolgár mozgalommal szemben éppúgy kritikus, mint a többivel, mindegyik programot és áramlatot jelentőségének megfelelő terjedelemben tárgyalja. A macedón kérdést csak a könyv végén egy lábjegyzetben veti fel, itt is igen méltányos hangon és tárgyi érveléssel vitatkozik a mai jugoszláviai állásponttal. Végeredményben igen nagy anyagot megmozgató, jó áttekintést adó munka, amely nemzetközi viszonylatban is figyelmet érdemel. Néhány megjegyzést, nem is annyira kritikai jellegűt, mint inkább a továbbgondolkodás jegyében éppen azért fűzünk hozzá, mert jó munkának tartjuk. Az egyik magát a módszert illeti. Már említettük, Trajkov joggal veti fel a másik két lehetséges módszer hátrányait. Csakhogy az általa alkalmazott módszernek is természetesen vannak bizonyos hátrányai. Az egyik, hogy az időrendi tárgyalás óhatatlanul több eseménytörténeti utalást tartalmaz, mint az analitikus jellegű, s bár a tényleges harcok, háborúk, felkelések eseménytörténetét Trajkov nem beszéli el, mégis helyenkint a programok elemzésénél talán a kelleténél többet mond el az eseményekből. A kölcsönhatások feltárásánál sem mindig sikerül a kérdéseket megoldania, tekintettel arra, hogy az alszakaszokon belül nemzetek szerint tárgyalja azokat, így előbb esik szó az 1840-es évek elejének b rá il ai bolgár megmozdulásairól, s csak utólag az 1840-es ottani román felkelési kísérletről, holott az nyilván hatással volt a bolgárok megmozdulásaira. Trajkov csak a nemzeti szabadságra vonatkozó elképzeléseket vizsgálja, mindjárt bevezetőben leszögezi, hogy a társadalmi vagy gazdasági programot nem érinti. Ez persze ugyanúgy a történeti összefüggések elhanyagolása, mint az analitikus eljárás, amelyet éppen ezért elvet. Hiszen a társa-
