Századok – 1980

Történeti irodalom - Niederhauser Emil: A nemzeti megújulási mozgalmak Kelet-Európában (Ism.: Palotás Emil) 142/I

142 TÖRTÉNETI IRODALOM NIE DE RH A USER EMIL: A NEMZETI MEGÚJULÁSI MOZGALMAK KELET-EURÓPÁBAN (Budapest, Akadémiai Kiadó, 1977. 376 I.) Az újabb magyar Kelet-Európa kutatás nemzetközi rangú és maradandó értékű tudományos teljesítményei között kell számon tartanunk Niederhauser Emil új könyvét. A nemzeti mozgalmak történetét Kelet-Európában igen gazdag irodalom tárgyalja, és ez az irodalom éppen a legutóbbi idó'ben rendkívüli mértékben gyarapszik. Niederhauser munkája nem egyszerűen egy a számtalan hasonló alkotás közül; célkitűzésének nagyigényűsége és a megvalósítás eredményessége kiemelkedő' vállalkozássá teszi. Újszerűsége nem magából a témaválasztásból következik, efelől kétséget nem hagy a nemzeti újjászületésről, a nemzeti megújulási mozgalmakról írott művek teijedelmes historiográfiai áttekintése a könyv bevezetőjében. Ami az olvasóban mindenekelőtt tiszteletet ébreszt, az a szintézis átfogó jellege. A munka a széles történeti-földrajzi térség egészét átfogja, a vizsgálat a három nagy birodalom közt roppant tarkaságban tagolt tizenhat népre terjed ki. A szerző az óriási történeti anyag és az ehhez mérhető mennyiségű szakirodalmi feldolgozás fölényes ismeretében foglalja össze a polgári nemzetek genezisének a tudati (ideológiai-politikai) szférákban zajló, szerteágazó folyamatait. A könyv címe mozgalmak történetét ígéri; amit nyújt, az viszont ennél részben több, részben kevesebb. Több azért, mert igen nagy hangsúllyal és kimerítően tárgyal eszmei-ideológiai tényezőket, de kevesebb is, hiszen a mozgalom szóhoz nyelvünkben a (politikai) eseménytörténet különböző válfajai asszociálódnak. Az utóbbiak részletező bemutatása itt kétségtelenül elhagyható volt. Arató Endre nemrégen megjelent összefoglaló munkája Kelet-Európa történetéről a 19. század első felében a politikatörténeti eseményeket és folyamatokat (valamint természetesen a gazdasági fejlődést is) alaposan tárgyalja és elemzi. Niederhauser messzemenően támaszkodhatott e nagyszabású összegezésre, és figyelmét saját választott témájának speciális vonatkozásaira koncentrálhatta. Nemzeti megújulási mozgalomnak nevezhetjük - írja a szerző a megragadandó történeti jelenség definiálásának igényével - a polgári átalakulásnak, vagyis a kapitalista rendszer létrejöttének, illetve a burzsoá nemzetté válásnak azokat a tudati tényezőit, elképzelésekben, programokban, forradalmak követeléseiben megfogalmazott igényeit, amelyek ezt az alapvető folyamatot elősegítik, és amelyek először kulturális, később politikai, ezeknek alárendelten pedig gazdasági és társadalmi téren felvetődnek. A munka szerkezetüeg két részre tagolódik. Az első a társadalmi fejlődés alapfolyamatait és jellemzőit vázolja fel, majd népenként külön-külön regisztrálja a téma szempontjából legfontosabb mozzanatokat azzal a céllal, hogy a nemzeti megújulási mozgalmak egyes komponenseinek az adott kelet-európai nemzet fejlődésében megmutatkozó összhatását felmutathassa. Ezután, részben a tényleges fejlődési menetet is követve, a releváns problémák szisztematikus tárgyalása következik, ahol a fejtegetés a polgári nemzetté válás adott folyamatainak elemzésével mintegy a megújulási mozgalmak anatómiáját tárja fel. A nemzetek és problémák szerinti kettős tárgyalással Niederhauser arra törekedett, hogy előbb fejlődési vázlatot nyújtson, majd a megszűrt adatokat a problémák szerinti tárgyalásban úgy adja elő, hogy a hangsúly a közös vonásokra essék. A nemzeti gondolat jegyében zajló - a konkrét megvalósulásban természetesen egymásba folyó - ideológiai-politikai átformálódás elvont síkon, gondolatilag felosztható az elemzés érdekében különböző szférákra. A tárgyalás menetében ez „kulturális program", „nemzeti program", és végül „politikai program" címkékkel látható el, természetesen csak feltételesen. A kulturális feladatkörbe sorolható e korszakban először is a közös, egységes irodalmi nyelv megteremtése, majd ennek elfogadtatása és elterjesztése, ennek alapján a nemzeti nyelvű közoktatás megszervezése. Részben az új irodalmi nyelv végleges meggyökereztetésében, részben már egy magasabbrendű cél. a nemzeti öntudat kikovácsolásában, az „ébresztésben" lát el igen fontos feladatot a szépirodalom. Ezt az irodalmat a hozzá kapcsolódó egyéb nemzeti művészetekkel együtt nem esztétikai, hanem politikai funkciója teszi a nemzeti hovatartozás tudatosításában pótolhatatlanná. Hasonló szerepet látnak el a nemzeti tudományok, mindenekelőtt a történettudomány - szintén nem tudomány voltukból következően, hanem a nemzet múltbeli dicsőségének hirdetésével végzett aktivizáló-mozgósító munkájuk révén.