Századok – 1980

Történeti irodalom - Wende Peter: Radikalismus im Vormärz (Ism.: Niederhauser Emil) 139/I

141 TÖRTÉNETI IRODALOM társadalom megalkotásához, mert a liberalizmus szabadságfelfogásából törvényszerűen következik a szociális és a gazdasági egyenlőtlenség. Bár a tulajdon társadalomszervező funkcióját elismerték, arra is rámutattak, hogy a gazdasági életben jelentkező tendenciák és a tulajdonviszonyok adott formája veszélyezteti a politikai szabadság megvalósulását, s megoldásként a politikai reformok és a szociális forradalom egyidejű végrehajtását, a társadalmi-gazdasági élet átfogó átalakítását javasolták. Törekvéseik nem a magántulajdon megszüntetésére, hanem a fennálló tulajdonviszonyok kiegyenlítésére irányultak, s mint ahogy az egyéni szabadságot az általános végcélnak rendelték alá, ügy azok eszközeit is állami kérdésként kezelték. A gazdasági szabadság liberálisokra jellemző extrém értelmezésével szemben tehát elismerték az állami beavatkozás szükségességét; ugyanakkor elhatárolták magukat minden egalitárius elképzeléstől is. A könyv negyedik, záró része a történelem és a politika, az elmélet és a gyakorlat kérdéskörével foglalkozik. Wende kiemeli, hogy a radikálisok sokban a kanti, hegeli, herderi örökségből merítve, az átvett gondolatokat azonban saját viszonyaikra átértelmezve sajátos jövőre orientált történelemfelfogást alakítottak ki. Koncepciójuk egyik meghatározó elemét a történelmi fejlődés természeti meghatározottságának feltételezése, és a törvényszerűségeket felismerő, azokat saját szolgálatába állítani képes, a történelmi folyamatokat beteljesítő ember aktív tevékenysége együttesen jellemezte. A történelmi szükségszerűség és az önmeghatározásra való alkalmasság közötti ellentmondás feloldása, a „szükségszerű jövő" hangsúlyozása az egykorú erőviszonyok alakulását, a radikális pozíciók viszonylagos gyengeségét is tükrözte, s a hagyományok erejére hivatkozó liberális érveléssel szemben egy új típusú, merőben új perspektívát kínáló alternatíva felmutatására irányult. Ellentétben a liberálisokkal, Rugeék a történelmi folyamatban az egyén szerepét a tömegek szerepének rendelték alá, s felismerve azok megnyerésének fontosságát, a nevelés ügyének előtérbe állításával próbálkoztak. A radikálisok politikai koncepciójának egyik legproblematikusabb részét a nemzeti kérdés, a német nemzeti állam megteremtésével kapcsolatos dilemma képezte. Már a Vormärz idején jelentkeztek azok, az egység és szabadság követelményének egyeztetéséből származó ellentmondások, melyek a 48-as polgári forradalom fejlődését, majd a birodalomalapítás folyamatát közvetlen meghatározták. Bár a nemzet, mint a polgárok politikai akaratközössége a radikális államelmélet egyik nélkülözhetetlen eleme volt, küldetésének megítélésében megoszlottak a vélemények. Abban egyetértettek, hogy a patriotizmus csak akkor játszhat pozitív szerepet, ha a köztársaság és a szabadság győzelmét segíti elő; a jelzett többoldalú folyamatban azonban Wirth, Struve, Blum és Hecker a nemzeti mozzanatnak biztosított elsőbbséget, míg Fröbel és Ruge azt egyértelműen a szabadság érdekeinek rendelte alá. A nemzeti, illetve a társadalmi átalakulást illetően a forradalmakat hosszú távon feleslegesnek tartották, s az evolúciós fejlődés normáját állították középpontba. Rámutattak ugyanakkor arra is, hogy a reformok bevezetése ellen fellépő kormányok miatt a forradalom egyelőre nélkülözhetetlen fegyver a tömegek kezében a szabadság kivívásához. P. Wende elsőként próbálkozott a német radikalizmus 1848 előtti szakaszának átfogó értékelésére. Nagyfokú elméleti felkészültségről tanúságot téve, a rendelkezésre álló szakirodalmat kritikusan felhasználva és ismertetve rajzol képet a radikális politikusok elképzeléseiről s gyakorlati nehézségeikről. Lényegre törő elemzéseiben a radikálisokat általánosan jellemző mozzanatok kiemelésére törekszik, de bemutatja az egymással gyakran ellentétes véleményeket is. Rendszeresen utal a kutatás közben jelentkező problémákra, s kétségeit is jelezve, felhívja a figyelmet a még megoldásra váró kérdésekre, mintegy betekintést nyújtva ezzel az alkotás folyamatába is. Élvezetes stílusban megfogalmazott mondanivalója határozott előrelépést jelent a Vormärz bonyolult összefüggéseinek megértéséhez. Erdődy Gábor