Századok – 1980
Történeti irodalom - Wende Peter: Radikalismus im Vormärz (Ism.: Niederhauser Emil) 139/I
139 TÖRTÉNETI IRODALOM Szándékosan hagytuk a recenzió végére H. G. Göpfert bevezetésének ismertetését. A bevezetés kérdésfeltevései és a tanulmányok válaszainak szembesítése nyomán rajzolódik ki egy-egy ilyen jellegű tudományos ülésszak eredményessége, és így rajzolódnak ki az újabb kutatási feladatok is. A könyvről sok vonatkozásban többet tudtunk meg, mint amire a bevezetés utalt, hiszen a könyv nemcsak információhordozó szerepet játszott, hanem divatcikk is volt, és egyes helyeken szakrális jellegű tisztelet tárgya lett, mint Gavrilovic írja, a hivó' és a hit közötti kapcsolatot személyesítette meg. Olvashattunk a közös kérdések összeállításának - Fragenkatalog - szükségességéró'l, különböző' előmunkálatok hiányáról és arról, hogy milyen új kutatások folynak. Most dolgozzák fel például a szerb könyvek előfizetési listáit. Elmaradt viszont a könyvtárak és az olvasás feltételeinek vizsgálata, ami a bevezetésnek ahhoz a kérdésfeltevéséhez kapcsolódott, hogy miként jut el a könyv az olvasóhoz. A tudományos együttműködés mind az új feladatok kitűzésében, mind az elért eredmények hasznosításában hatékonyabb lenne, ha a szocialista országok történetírásának eredményeit több előadás ismertetné a Kelet- és Közép-Európa kulturális kapcsolatait vizsgáló tudományos rendezvényeken. Miskolczy Ambrus PETER WENDE: RADIKALISMUS IM VORMÄRZ. UNTERSUCHUNGEN ZUR POLITISCHEN THEORIE DER FRÜHEN DEUTSCHEN DEMOKRATIE (Wiesbaden 1975. 228 1.) RADIKALIZMUS A VORMÄRZ IDŐSZAKÁBAN A KORAI NÉMET DEMOKRÁCIA POLITIKAI ELMÉLETÉNEK VIZSGÁLATA 1848-ban Németország politikai fejlődésének egyik jelentős alakítója a fokozódó liberálisdemokrata ellentét volt. A frankfurti parlament radikális meggyőződésű képviselőit mindenekelőtt elvi politika, a kompromisszumot gyakran mereven elvető magatartás jellemezte. Eljárásuk azonban nem tekinthető a radikalizmus szükségszerű következményének. Dogmatizmusuk elsősorban az elképzeléseik realizálásához szükséges fogódzók hiányából fakadt. A német térség fejlődése ugyanis nem tette lehetővé, hogy programjukat a nemzeti hagyományokhoz igazítva, azokból kibontva dolgozzák ki. Politikai szereplésük reális megítéléséhez tehát csak a korábbi évtizedekben lejátszódó változások megértésén keresztül vezet az út. Erre a feladatra vállalkozik Peter Wende a Frankfurter Historische Abhandlungen с. sorozat 11. kötetében. P. Wende munkája eszmetörténetre alapozott párttörténet, mely nem elégszik meg a politikai koncepciók elvont elemzésével, hanem felveti azok realizálhatóságának gyakorlati kérdéseit is. A könyv első része a német politikai demokrácia eredetét és megjelenési formáit kutatja. A szerző helyzetét megnehezítette az a tény, hogy a Vormärz időszakában Németországban a pártszerveződés szükséges előfeltételei hiányoztak, s bár az egyes német Landtagok liberális-ellenzéki csoportjainak összefogására több kísérlet is történt, a próbálkozások szoros, meghatározott tagsággal és hivatalos programmal rendelkező szervezetek megalakulásához egyelőre nem vezettek. A 40-es évek közepén egyértelműen megjelenő radikális alternatíva megragadásához a modern pártfelfogásra jellemző szempontok alkalmazása így eleve nem ígérkezett követhető eljárásnak, ezért a szerző először a 48-as baloldal eszmei előzményeit jelentő áramlatok, mozgalmak vizsgálatával próbálkozott. A Napóleon elleni forradalmi nacionalista háború termékeként, s a győztes monarchikusbürokratikus partikularizmus ellen szerveződő Burschenschaftok; az antimonarchikus elvekre alapozott, tudatos előkészítő munkával összehívott hambachi megmozdulás; az esztétikai szabadságot hirdető, a költőkirály, Goethe abszolút tekintélye ellen fellépő, s ezzel az általános szabadságtörekvéseknek hangot adó, az örök tradíció helyett a konkrét valóság felé forduló Ifjú Németország; valamint a fennálló rend kritikájához metafizikai problémákon és a múlt értelmezésén keresztül közelítő, a demokratikus program teoretikus megalapozását megkezdő, de a munkát be nem fejező baloldali hegeliánusok mozgalma azonban hasonlóképpen nem nyújtott megfelelő támpontokat a
