Századok – 1980

Történeti irodalom - Buch- und Verlagswesen im 18. und 19. Jahrhundert. (Ism.: Miskolczy Ambrus) 137/I

138 TÖRTÉNETI IRODALOM mennyire kívül esett az előadók érdeklődési körén; a könyvkiadás fejlődési tendenciáit, regionális megoszlásának, tematikájának változását pedig csak egy-két év adataival érzékeltetik. így aztán nem találunk sem grafikonokat, sem táblázatokat, amelyek a jelzett jelenségeket szemléltetnék. Úgy tűnik, hogy F. Furet és munkatársai klasszikusnak számító munkáját sem a hellyel való takarékoskodás miatt nem idézik. S alighanem több tanulmány szerzője utalhatott volna a könyvkiadás kvantitatív alakulását tükröző bibliográfiákra, a témakörbe vágó fontosabb tanulmányokra. Igaz, a kérdésfeltevések és az értékszempontok mellett elsősorban a forrásanyag adottságai szabják meg az elérhető eredményeket. Míg Kelet- és Közép-Európa fejlettebb régióival vagy egy-egy nagyobb városi központ tevékenységével foglalkozó tanulmányokban elsősorban a könyvkiadás és a könyvértékesítés technikai feltételei kerülnek bemutatásra, addig a polgári fejlődés alacsonyabb szintjén álló régiók vonatkozásában kimagasló egyéniségek tevékenységét és mindenekelőtt a könyvkiadásnak a nemzeti kultúra megteremtésében játszott szerepét taglalják az előadók. A kötet legnagyobb lélegzetű tanulmányában R. Wittmann a könyvkiadás gazdasági feltételei közül a merkantil gazdaságpolitikát emeli ki, s bemutatja a könyvértékesítés technikájának változását, az olvasói igényekhez való alkalmazkodást, a könyvvásárló rétegek jövedelmeinek és a könyvárak viszonyának alakulását. A sok feltétel szerencsés összejátszásának eredményeképpen Lipcse lett a kor egyik legjelentősebb könyvkiadó központja. Nemcsak a német olvasóközönséghez indult el innen útjára a könyv, hanem a kelet-európai arisztokrata szalonokhoz is. S hogy az olvasói igények mennyire meghatározták a könyvkiadás jellegét, azt éppen a kultúrközvetítők példája szemlélteti. A bécsi Kurzböck valósággal kétarcú vállalkozóként jelenik meg; amikor tevékenységével kapcsolatban N. Gavrilovic a felvilágosodás eszméit közvetítő igényes munkák szerb nyelvű kiadásának elmaradását teszi szóvá, H. Zeman pedig az ausztriai irodalmi életben játszott rendkívüli jelentőségét emeli ki. A művelődésnek és a polgári vállalkozásnak kedvezőbb feltételei nagyobb lehetőségeket biztosítottak a Boroszlóban tevékenykedő Bornnak, aki nemcsak az orosz és a lengyel szalonok francia és német könyvekkel való ellátásában játszott szerepet, hanem könyvkiadói tevékenységével bekapcsolódott a lengyel nemzeti reformküzdelmekbe, később, a múlt század elején tankönyvei valósággal fogalommá váltak, s nyomdája csak akkor kezdett visszaszorulni, amikor a lengyel nyomdaipar a piachoz való közelségének köszönhetően átvehette a tankönyvkiadást, az 1860-as években pedig a lipcsei Brockhaus a lengyel szépirodalom remekeit kezdte kiadni. (G. Közietek) Hasonló vonatkozásban említhetjük Steffenhagen lett könyvkiadói tevékenységét. (W. Rosenberg) A régi és az új kereskedési technika, a városi és a vidéki olvasóközönség eltérő nyelvi igényeit kielégítő nyomdák tevékenységét szemlélteti rigai példán H. Rietz előadása. Ehhez hasonló feladatra vállalkoztak erdélyi nyomdák is, amelyek közül a nagyszebei Hochmeisterét mutatja be H. Stínescu a korabeli sajtó és könyvkatalógusok alapján. A lengyelországi könyvkiadás sorsa azt példázza, hogy a nemzeti függetlenség elvesztése és a brutális nemzeti elnyomás milyen törést okozhat a kulturális fejlődésben. (M. Ciesla, A. Donath, J. PiroíyAsky) Míg a Habsburg-birodalomhoz került Galíciában a nemzeti kultúra mostoha sorsa miatt a könyvkiadás visszaesett, a fejlettebb Csehországban II. József türelmi rendelete már lehetővé tette, hogy protestáns könyveket ne kelljen külföldről becsempészni. A polgári fejlődésnek kedvező birodalmi keretek között a nemzeti kultúra is jobban fejlődhetett, s ebben természetesen nagy szerepe volt a cseh-orosz kulturális kapcsolatoknak. (A. MeSlan, A. S. Mytnikov) A kulturális kapcsolatok törvényszerűségeit leegyszerűsítő szemlélettel polemizál és a teoretikus vizsgálódások szükségessége mellett érvel В. I. Krasnobaev, a moszkvai Novikov tevékenységét vizsgáló tanulmányában. A könyvkiadás kutatásának már azért is nagy szerepet tulajdonít, mert „a 18. századi orosz könyv története egyben a nemzeti kultúráért, a gondolkozás szabadságáért vívott küzdelem története, a tudatlanság és a politikai elnyomás elleni harc története". Külön tematikai egység: a könyv fogadtatása. Szerencsés megoldásnak bizonyult a téma társadalomtörténeti jellegű megközelítése, az, hogy társadalomszerkezet, jövedelmek és könyvárak alapján próbálták az olvasóközönséget rekonstruálni, mint Wittmann vagy Fried István, aki a magyar olvasótípusokat Csokonai Tempefői című művén keresztül mutatja be, és a könyvkiadásra vonatkozó kortárs vélekedéseket a könyvkiadás statisztikai adataival szembesíti. A. Du(u az olvasás társadalmi szükségletként való elterjedéséről ír. Tanulmányának néhány eredménye a kulturális érintkezések természetét célzó vizsgálódásokhoz kapcsolódik. A román kultúra szerepét a Balkán és Közép-Európa közötti kultúrközvetítésben látja, s csak sajnálni lehet, hogy ezt nem fejtette ki bővebben.