Századok – 1979

Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II

A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG TÖMEGBÁZISA

243

Szocializálások, osztály-erőviszony ok és az első ellenforradalmak áprilisban és május elején

A helyi tanácsszervek áprilisi és májusi munkájának legfontosabb része a Forradalmi Kormányzótanács március végi és április eleji rendeletéinek végrehajtása, az alapvető termelőeszközök társadalmi tulajdonba vétele volt. A térség gazdaságának jellege következtében ezen belül legnagyobb jelentősége a földbirtokok szocializálásának volt. A rendelet április eleji birtokos paraszti fogadtatása — mint láttuk — nem utolsósorban azért volt ellenséges, mert nem derült ki belőle a szocializálás alsó határa. Ezzel kapcsolatban még a munkálatok megkezdésének idején, április közepén nem láttak tisztán a helyi (s részben az országos) vezetők. Kiskőrösön és környékén egy ideig úgy tudták, hogy csak a 150-200 hold feletti földbirtokokat kell köztulajdonba venni 43 Kecskeméten előbb a 150 holdon felüli földbirtokokat és a 30 holdon felüli szőlőbirtokokat kezdték szocializálni, majd Vágó Béla hatására, aki április 13-i beszédében 100, esetleg 80 vagy 50 holdas alsó határokat említett, ideiglenesen megváltoztatták ezt.44 A 100, ill.

10

magyar holdas szocializálási határ április végére vált általánosan ismertté. Ezek túllépése, tehát a kisebb birtokok szocializálása, ill.

az

ezeknél nagyobb birtokok szocializálás alóli mentesítése — a Duna—Tisza közén mindkettőre volt példa — nem a Belügyi Népbiztosság pontos határokat közlő április 25-i rendeletének nem ismeretéből fakadt, hanem a túlkapásokra vagy engedékenységre való helyi hajlam okozta. Egyik sem volt gyakori. A szocializálás elég lassan haladt, július végéig az összes földterület mintegy 50%-át vették köztulajdonba. A szocializált birtokok nagyobb részén (991 117 hold) állami gazdaságokat, kisebb részén (143 398 hold) termelőszövetkezeteket szerveztek. Július végén 44 szövetkezet működött a megyében.45 Ezek közül néhány (például a jakabszállási, ócsai, Solt-mariházi, hartai, alsódabasi, kecskeméti, dunavecsei, ráckevei, pusztavacsi) már április végén, május elején megalakult.46 Az állami gazdaságok élén általában, a nagybirtokokon alakult termelőszövetkezetek élén néhány esetben meghagyták a volt tulajdonost, bérlőt vagy ezek ispánját, gazdatisztjét. Ellenőrzésükről a volt cselédek és földmunkások ,,bizalmi férfiainak” kellett gondoskodni.4

7

4 3 Kiskőrös és Járása, 1919, ápr. 13.

4 4 PIA. 601. f. 3/7.

ő.e.

61. és Kecskeméti Közlöny, 1919. nov. 9.

4 5PIA. 605. f. П

/l.

ő.e.

1 38-140. és Dokumentumok, 478-479.

46OL. L. 17. 529/1919.

és

2054/1919.,

uo.

L. 18. Iktatókönyv., valamint PmL. Pestvármegyei Birtokrendező és Termelést Biztosító Bizottság ir. 49/1919.

és

211/1919.

4 7PIA. 600. f. 3/19.

ő.e.

236. és 475-476.

Minden megváltás nélkül sajátították ki a 20, s igen gyakran (például Kiskunhalason, Cegléden, Nagykőrösön, Kiskunmajsán, stb.) az ennél kevesebb munkást foglalkoztató üzemeket is. Utóbbi (például Cegléden) a kisüzemekben dolgozó munkások követelése volt, akik attól tartottak, hogy mint magánszektorban alkalmazott dolgozóknak hátrányos megkülönböztetésben lesz részük. Néhány kisüzem tulajdonosa maga kérte a szocializálást, mert attól félt, hogy egyébként nem jut nyersanyagokhoz. Más esetekben a helyi vezetők radikalizmusával magyarázható a szocializálási határ erős túllépése. Különösen káros volt a segéd nélkül vagy egy-két segéddel dolgozó henteseket, kéményseprőket,