Századok – 1979
Tanulmányok - Romsics Ignác: A Tanácsköztársaság tömegbázisa a Duna–Tisza közén 230/II
244 ROMSICS IGNÁC molnárokat, szabókat, borbélyokat stb. „közüzemekbe” kényszeríteni vagy „közüzemekbe” kényszerítésükkel próbálkozni 48 A kereskedéseket általában nem szocializálták, csak „zár alá vették”. Ez annyit jelentett, hogy április elején leltárakat készítettek a kereskedők árukészleteiről, s többnyire arra kötelezték őket, hogy a megállapított maximális árakon árusítsanak. A befolyt összegeket rendszeres időközökben (általában hetenként) a szintén szocializált bankokba kellett befizetniük. Bizonyos árucikkeket csak a direktóriumok által kiállított vásárlási utalványokkal lehetett beszerezni. A kereskedések zár alá vételét, miként az üzemek szocializálását is, természetesen településről településre változó szigorral hajtották végre. Voltak falusi direktóriumok (s összetételük alapján ez egyáltalában nem volt meglepő), melyek megengedték a kereskedőknek, hogy maguk leltározzanak. Ebben az esetben a kereskedő annyit csalt, amennyit akart. Az ellenkező végletre Kecskemét szolgáltatott példát: március végén, április elején a direktórium a legtöbb kereskedés árukészletét lefoglalta, s a közszükségleti cikkeket szétosztották a proletárok között. A cukrászsüteményeket a proletárgyerekek kapták.49 A mezőgazdaság, ipar és kereskedelem részleges szocializálása mellett köztulajdonba vették a pénzintézeteket, gyógyszertárakat, szállodákat és filmszínházakat.50 Bár a Forradalmi Kormányzó tanács és a Szociális Termelés Népbiztossága csak Cegléden és Kecskeméten rendelte el a bérházak és a nagyobb polgári lakások kisajátítását, néhány házat szinte minden nagyobb településen rekviráltak. Kecskeméten mintegy 700 polgári és birtokos paraszti házat bocsátottak a városszéli nyomortelepen élők rendelkezésére.51 Városonként mintegy 100—100, Kecskeméten 167 családot érintett az ékszerek és drágakövek elkobzása, amihez szintén áprilisban láttak hozzá.5 2 A merőben új gazdaság- és társadalompolitikához nagyvonalú művelődéspolitika párosult, mely az oktatásügytől (az iskolaköteles korhatár felemelése, nyitott oktatásintézményi struktúra, gyógypedagógiai iskolák létesítése) a színházak, mozik és múzeumok kapuinak szélesre tárásán át a testedzés felkarolásáig szinte a művelődésügy minden ágát érintette.'53 A térség társadalmi és kulturális viszonyaiból következett, hogy az új művelődéspolitikából legtöbben nem annak nagyszerűségét, hanem az egyházpolitikai intézkedéseket, s ezen belül is az iskolai hitoktatás megszüntetésének helyi szorgalmazását vették észre. 4 8 Kecskemétre: PIA. 605. f. 11/29. ő.e. 47-48., Kiskunhalasra: Halasi Vörös Újság, 1919. ápr. 16., Kiskunfélegyházára: Félegyházi Proletár, 1919. ápr. 27. és Rácz János: Kiskunfélegyháza 1917-1919-ben. In: Proletártavasz, 28, Ceglédre: Nagy Dezső: A tanácshatalom története Cegléden. Bp. 1959. 26, egyéb településekre: PIA. 619. f. 1/1921 - B. 2786. ő.e. és uo. 642. f. 1919 - IV - 1113. ő.e. 49PIA. 605. f. 11/29. ő.e. 46., és 217., Nagykőrösi Népújság, 1919. máj. l.és Kalocsai Néplap, 1919. máj. 9. 50Félegyházi Proletár, 1919, ápr. 6., PmL. PPSKk vm. alispánjának ir. TAGyOB. Kalocsai és Abonyij. és PIA. 619. f. 1/1921 - B. 3008. ő.e. 51 Tanácsköztársasági Törvénytár. I. 19 — 21, 121 — 122 és 127. Kecskemétre: PIA. 605. f. 11/29. ő.e. 49., egyéb településekre: Dokumentumok, 432-434 és OL. BM. K. 148. 1922 - 36 - 3367. S2PIA. 622. f. 1919 - B. 2083. ő.e. és B. 2113. ő.e., valamint uo. 642. f. 1920 - IV - 1123. Ő.e. 23. 53Lásd erre Dokumentumok, 360, 373-375, 387, 390, 392, 408, 425-426, 447-448, 516, 521-522, 545-546, és 549.
