Századok – 1979
Tanulmányok - Diószegi István: Az 1877. évi budapesti szerződés előtörténete 957/VI
AZ 1877. ÉVI BUDAPESTI SZERZŐDÉS ELŐTÖRTÉNETE 969 motiváció politikai és gazdasági természetű. A Monarchia csak ezzel akadályozhatja meg, hogy a Balkánon orosz befolyás alatt álló szláv államok keletkezzenek (amelyek veszélyes vonzerőt gyakorolnának saját szláv lakosságára), és ezzel a terjeszkedéssel érheti el, hogy Szaloniki birtokában a nyugati hatalmak egyenragú partnereként bekapcsolódjék a világkereskedelembe. Oroszország ebben az egész számvetésben úgy szerepel, mint a potenciális rivális, amelynek balkáni befolyása a Monarchia hatalmi szükségleteinek szempontjából teljességgel megszüntetendő. Hasonló megítélés alá esik Olaszország is, amelynek a tábornok szintén nem akarta megengedni, hogy lábát a félszigeten bármilyen formában is megvesse. Hogy Andrássy 1876 őszén milyen megfontolásokkal bocsátkozott bele az Oroszországgal való alkuba, és egyáltalán mi volt a véleménye az orosz aktivizálódás következtében előállott új helyzetről, arra nézve, sajnos, nem rendelkezünk olyan sajátkezű és mindenre kiterjedő feljegyzéssel, mint amilyent Albrecht főherceg, vagy Beck tábornok készített. Wertheimer hivatkozik ugyan egy „Denkschrift über die bosnische Okkupation” című, feltehetően ekkoriban keletkezett fogalmazványra, de ez az irat az Andrássy családi levéltár elkallódása miatt ma már hozzáférhetetlen. Az életrajzíró szövege azt sugallja, hogy Andrássy az egyezkedéssel a rosszabb lehetőséget akarta elkerülni, nevezetesen azt, hogy Oroszország Konstantinápoly helyett Bécsre támadjon.33 Hogy ez az emlékiratban áll, vagy csak a szerző véli így, nem derül ki a homályos fogalmazásból. Vannak olyan kortársi értelmezések, amelyek az első variánst támasztják alá. Károlyi Alajos, aki Andrássy alatt a berlini nagyköveti tisztet töltötte be, egy 1887-ben írt levelében azt állítja, hogy a külügyminiszter mindenképpen el akarta kerülni az Oroszországgal való fegyveres összeütközést. Véleménye szerint Törökország mellett Andrássy nem tudott és nem akart fellépni, mert a Monarchiát egy oroszellenes háborús politikára sem katonai, sem diplomáciai tekintetben nem tartotta felkészültnek.34 Dóczi Lajos, a külügyminiszter bizalmas állásban lévő sajtófőnöke Andrássy teljes koncepcióját is tudni véli. Andrássynak az volt a feltételezése, írja Dóczi, hogy Oroszország vagy betartja szavát, és ezáltal veszni hagyja akciójának minden eredményét, vagy szószegésre szánja el magát, akkor viszont politikai és stratégiai zsákutcába kerül, az osztrák-magyar hadsereggel a hátában.35 Ez utóbbi vélemény rendkívül érdekes, de hitelét rontja, hogy az események után, a végkifejlet ismeretében fogalmazódott, és ennek megfelelően feltehetően retrospektív módon ad ideológiát. Nem érdektelen, megemlíteni, hogy Aehrenthalnak, a későbbi külügyminiszternek az volt a véleménye, hogy Andrássyt 1878 januárjában alaposan rászedték, tehát olyan fejlemények következtek be, amelyekkel 1876 őszén nem számolt.36 Az egymásnak ellentmondó véleményekből a történésznek ma sem könnyű rekonstruálni azt a gondolatrendszert, amely 1876 őszén a külügyminiszter gyakorlati lépéseit vezette. A megoldáshoz talán az vezeti közelebb, ha ezeket a későbbi megnyilatkozásokat egy korabeli fontos dokumentummal szembesíti, és a szóban forgó, 3 3 Wertheimer i. m. II. k. 446. 34 Denkschrift des Freiherrn von Aehrenthal in Mai-Juni 1895 über die Beziehungen Österreich-Ungarns zu Rußland 1872-1894. HHStA Wien. Min. des Aeußern. Polit. Archiv. I. Alig. К. 474. 35Uo. 36Uo.
