Századok – 1979
Folyóiratszemle - Novotný K.: František Palacký és a munkáskérdés 936/V
936 FOLYÓIRATS ZEMLE A cseh burzsoázia a kapitalizmus szabad ver senyes korszakának végén az ifjúcsehek segítségével a politikai szervezés magasabb fokára léphetett. íesko slovensky casopis historícky 1977. 4. sz. 554-582. I. H. V. K. NOVOTNY: FRANTISEK PALACKY ÉS A MUNKÁS KÉRD ÉS A nagy cseh történettudós és politikus életpályája (1798-1876) éppen a csehországi gazdaságban és társadalomban bekövetkezett hatalmas fejló'dés időszakával esik egybe. Ezért érdemes megvizsgálni, hogyan reagált Palacky az új osztály, a proletariátus fellépésére. A cseh liberális polgárság egyes képviselői is észlelték az új társadalmi problémákat, de elsősorban nyugat-európai jelenségnek tartották azokat. Palack^ a cseh munkásság első komoly fellépésére nem reagált, sem publikációiban, sem magánjellegű feljegyzéseiben nem hagytak nyomot 1844 nyarának munkásmegmozdulásai. Az 1848-49-es forradalom idején tudomásul vette az új erők jelentkezését a politikai küzdőtéren (egy magánlevélben legalábbis szimpátiával ír a prágai barikádokon harcoló „köznépről”), de elsőrendűnek a nemzeti kérdést tartotta. A munkáskérdés komolyabban az 1860-as években kezdi foglalkoztatni, amikor a cseh polgárság radikális képviselői szövetségre törekedtek a kialakuló munkásmozgalommal. 1872-ben írt, politikai végrendeletének tekintett munkájában, az „Utószó”-ban elutasítja az osztály harcot. Már látja ugyan a munkásság problémáit, de nincs világos elképzelése azok megoldására. Felfogása a polgári filantrópiához áll legközelebb. Elutasította az általános választójog gondolatát, a munkásság számára csupán kívánságai békés előadásának jogát tartotta fenn. Mivel a munkásokat személyükben szabadoknak látta, a tövényhozási utat megfelelőnek tartotta egy körvonalazatlan „igazságosság” eléréséhez. Palackynak e nézetei is mutatják, hogy az öregedő politikus egyre konzervatívabbá vált. A munkássággal szembeni paternalista magatartása, mellyel megvonta tőlük - a gyermekekhez hasonlítva őket — a politikai életben való aktív részvétel jogát, már a maga idejében is anakronizmus volt: a cseh munkásság már bekapcsolódott a politikai harcokba. Palacky e nézeteivel az ócseh táborban is a legkonzervatívabbak közé tartozott. A szocializmusról és kommunizmusról alkotott elképzelései elsősorban a francia utópikus szocialisták műveinek ismeretén alapultak, Marx és Engels munkáit nem ismerte. „Utószavá”-nak tanúsága szerint elismerte a szocializmus egyes pozitív vonásait - szolidaritás, kölcsönös segítségnyújtás melyek az osztályellentéteket tompíthatják, de élesen elítélte az egyenlősítő elképzeléseket. Szóhasználatában a „kommunista” a pejoratív vagy diszkreditáló jelzők közé tartozott. A munkáskérdést legrészletesebben tárgyaló írásaiból is kitűnik, hogy a kérdés számára még perifériális jelentőségű volt. Nézetei a cseh polgárság érdekeinek védelmezőjét mutatják be, akinek konzervatív vonásai itt igen élesen rajzolódnak ki. A kiválóan képzett történész, aki a huszita időket tárgyalva képes volt felismerni a feudális társadalom'osztály ellentéteit, saját korában nem látta meg, hogy a munkásmozgalom társadalmi és politikai jelentkezése nem múló rendellenesség, hanem a következő korszak egyik legfontosabb társadalmi jelensége. Ceskoslovensky casopis historícky 1977. 5. sz. 715-732. I. H. V. J. HUÍKO: FRANTISEK PALACKY ÉS SZLOVÁKIA A tanulmány elején Palacky szlovákiai (trencséni, pozsonyi) tanulmányainak jelentőségét elemzi a szerző. Itt sajátította el Palacky azt a rendkívüli nyelvismeretet (latinul, franciául, angolul, németül, oroszul, szerb-horvátul és magyarul tudott, s ismerte az ószláv és a görög nyelv alapelemeit is), amely
