Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kučera M.: A szlovákság történeti tudata a középkorban 928/V
FOLYÓIRATSZEMLE 929 A változások a gazdasági fejlődésre - néhány esettől eltekintve - általában pozitív hatást gyakoroltak. A kapitalista jellegű üzemek megjelenése, a holland találmányok és termelési módszerek átvétele mind a modern ipari kezdeményezések elterjedését ösztönözték, amit többek között a fayence-manufaktúrák termelésében rövid idő alatt elért, mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt jelentős eredmények is megmutatnak. A német iparos és kereskedő körök vállalkozó kedvét fokozó kedvező feltételekkel egyidőben jelentkezett azonban a gazdasági kibontakozást több ponton visszafogó holland konkurrencia: 1657 után a flamand és a brabanti kendő beáramlása meggyorsult, több iparágban holland vállalkozások jöttek létre, aminek hátrányait különösen a hegyvidékekkel rendelkező országok fémipara és Alsó-Rajna vidékének textilipara érezte meg. Hollandia bekapcsolódása a német gazdasági vérkeringésbe a külkereskedelem szerkezetét is módosította, a felnémet területekkel szemben Közép-Németország jelentőségét fokozta. Németalföld gyarmati terjeszkedése ugyanis lehetőséget kínált ahhoz, hogy a nyugat-német üzemek - ha egyelőre kiegészítő jelleggel is - bekapcsolódjanak a tengerentúlra irányuló holland exporttevékenységbe. Ezzel egyidőben a holland tartományok behozatali igényei a baromfitenyésztés fejlődését serkentették. A gazdasági kapcsolatok növekvő intenzitását jelezte az az elterjedt gyakorlat, hogy egyre több német város és fejedelem alkalmazott holland szakembereket: mérnököket, építészeket, hajóépítészeket, gazdasági szakértőket. A későbbiekben egész népcsoportok vándoroltak be. Az új etnikum döntő szerepet játszott a meglevő gazdasági kapcsolatok bővítésében, és hozzájárult a forradalmi üzempolitikai és üzemszervezeti felfogás elterjedéséhez. A holland gazdasági befolyás a nyugat-német területeken gyorsította az eredeti tőkefelhalmozódás folyamatát, az uralkodó feudális viszonyok lebontásához azonban — annál is inkább, mivel annak belső feltételei hiányoztak még - nem adhatott hatásos támogatást. A gazdasági befolyással szoros összefüggésben fejlődtek a szomszédos területek politikai kapcsolatai. Kelet-Friesland a kálvinista menekültek befogadásával, s a spanyolok ellen harcoló Orániai Vilmosnak nyújtott sokoldalú támogatással hívta fel magára a figyelmet. A németalföldi köztársaság megszületését követően Nassauban holland típusú alkotmányt vezettek be. Dillenburg város olyan szabadságlevelet kapott, amely sokkal több jogot biztosított a földesurakkal szemben, mint amivel a többi német város rendelkezett. Ugyancsak holland hatásokat mutat az 1584-ben alapított, később a genfi reformáció nyugat-németországi fellegvárává váló herborni főiskola kezdeti működése is. A haladó kálvinisták szószólójaként Johan von Nassau lépett fel. Nagy energiával dolgozott a német és a holland kálvinisták szoros szövetségének megteremtésén, s bár terveinek a pfalzi grófot, Johann Kasimirt is sikerült megnyernie, a reformációt végrehajtott valamennyi ország összefogására 1597-ben Dillenburgban összehívott szinóduson mindössze 5-en jelentek meg. Különösen szoros kapcsolatot alakítottak ki a holland forradalmárokkal az alsó-rajnai és a westfáliai kálvinisták. Az említett területek Orániai Vilmos hadseregszervezésének bázisát jelentették; Wesel város segítségével tartották meg ugyanakkor a holland kálvinista egyház első szinódusát. Döntően hatott a spanyol-holland háború alakulására az ún. „kölni háború” (1582-86), amelyben a kálvinista vallásra áttért választófejedelem, Gebhard Truchsess érsek, szövetkezve a kálvinista német fejedelmekkel, sikerrel védte meg hatalmát az új katolikus érsekkel, Ernst von Bayerrel szemben. Győzelme sokban hozzájárult a holland pozíciók megerősödéséhez, azzal, hogy megakadályozta a Középső-Rajna vidék feletti befolyás megőrzésére irányuló spanyol tervnek a megvalósítását. A holland forradalom hatása a Habsburg-birodalmat sem kerülte el. A felkeléstől félő II. Miksa az örökös tartományok rendjeinek nyomására kénytelen volt 1569-ben bizonyos vallási engedményeket kihirdetni, melyeket azonban a Vatikán és Spanyolország tiltakozására visszavont, majd 1578-ban Stájerországban - kisebb megszorításokkal — ismét bevezetett. A szerző szerint a fokozódó népmozgalmak és a paraszti nyugtalanságok szintén holland befolyás jegyeit hordozzák. Helmut Bleiber a németalföldi forradalmi változások németországi hatásának átfogó vizsgálatára törekszik. Az ismertetett tanulmány keretei között azonban kutatási eredményeinek néhány példával megtámogatott vázlatos ismertetésén túl többre nem vállalkozhatott. A tanulságos írás így tulajdonképpen a tézisek részletes kifejtésének tekinthető. Zeitschrift für Geschichtswissenschaft 1975/L sz. 49-62.1. E. G.
