Századok – 1979
Folyóiratszemle - Kučera M.: A szlovákság történeti tudata a középkorban 928/V
FOLYÖIRATSZEMLE M. KUCERA: A SZLOVÁKSÁG TÖRTÉNETI TUDATA A KÖZÉPKORBAN A címben jelzett téma kutatását bonyolulttá teszi az a körülmény, hogy a szlovákok a középkorban a soknemzetiségű magyar állam keretein belül éltek. Mivel az uralkodó osztály magyar vagy elmagyarosodott volt, történeti tudatában a szláv összetevők felkutatása különösen problematikus. A kérdés fejlődéstörténetében új szakaszt nyitott a cseh exuláns Jakub Jakubeus munkája: „Viva gentis Slavonicae delineatio ”, mely a 17. sz. közepén készült. E munka, melyet csak tükrözéseiből ismerünk, a szlovákok barokk historizmusának nyitányát jelenti, s nagyban segítette a formálódó szlovák nemzeti öntudat kifejlődését. Jakubeus munkájából a tanulmány szerzője két kérdésfelvetést tart a legjellemzőbbnek: honnan származnak a szlovákok, s melyek a szlovák múlt legdicsőbb szakaszai? Az első kérdésre adott válasz nem lépi túl a középkor bibliai történetfelfogását: Jakubeus is Babilonban keresi a szlovákok eredetét. Ugyanakkor a szlovákokat a „natio Slavica ’ részének tartja. A második kérdésre adott választ a későbbi szlovák történetírás is teljesen átvette: a nagymorva birodalom korszakát tartja a szlovák múlt legdicsőbb szakaszának. Felmerül a kérdés: a barokk történetszemlélet terméke-e ez az elmélet, vagy vannak előzményei a szlovák etnikum történeti tudatában? A honfoglalás eseményeit előadó magyar krónikákban a szerző szerint a magyarországi szlávok között a nagymorva múltról a 11. sz. közepéig elevenen élő hagyományok is visszatükröződnek. Ez a hagyomány íratlan mesék, legendák formájában terjedt, s hatott a magyar krónikákra is. E hagyomány hordozója a magyar honfoglalás után is helyén maradó szláv etnikum volt, mely nemcsak gazdasági, hanem társadalmi szempontból is a morva társadalom egyenes folytatója. A hagyományokból hiányzó egyházi színezet azok világi jellegére mutat, s terjesztőit a szerző az igricekben, e szláv eredetű elnevezést viselő énekmondókban látja. A 14. sz. végétől kezdve Csehországból már a nagymorva hagyományok új, írott formában jelentkező változata terjed el Szlovákiában, termékeny talajra találva. E hagyományok nem pontosan körvonalazottak, osztály- és nemzeti jellegük gyakran elmosódó, de mégis alapját képezhették egy későbbi, fejlettebb szlovák történeti önismeretnek. Historicky casopis 1977. 2, sz. 217- 238. L H. V, HELMUT BLEIBER: A NÉMETALFÖLDI FORRADALOM NÉMET FEJEDELEMSÉGEKRE GYAKOROLT HATÁSÁRÓL A korai polgári forradalom időszakában és a köztársaság első évtizedeiben Hollandia és a német területek kapcsolata gyorsan fejlődött, a polgári köztársaság befolyása — bár azt az angol forradalom előkészítésében játszott szerepéhez nem mérhetjük - a szomszédos keleti tartományokban ugrásszerűen megnőtt.