Századok – 1979
Folyóiratszemle - Konviszár Vlagyimir: A prágai konferencia (Ism.: Gyarmati György) 919/V
TÖRTÉNETI IRODALOM 919 kritikus napja. A felkelés elvesztette támadó jellegét, és a védekezésbe való átmenet formáját öltötte. Megjelentek a barikádok. De már másnap reggel a helyzet megváltozott, és a forradalom csapatai támadásba lendültek. Október 29-én este úgy tűnt, hogy az ellenforradalom utolsó óráit éli. A Katonai-forradalmi Bizottság kiegyezésre törekvő tagjai egy alkalmas pillanatban fegyverszünetet kötöttek a Társadalmi Biztonság Bizottságával. Ezt a lépést sem a katonai, sem a politikai helyzet nem indokolta. Ugyanakkor a junkerek megszegték a fegyverszünetet, ami ismét azt bizonyította, hogy a tárgyalásokat időhúzásra, az- erők összegyűjtésére használta fel az ellenforradalom. A tárgyalásokon nem született eredmény. A további vérfürdőt csak az ellenforradalom mielőbbi leverésével lehetett elkerülni. A Katonai-forradalmi Bizottság parancsot adott a fegyverszünet beszüntetésére. November 1 a forradalmi erők döntő sikereinek napja volt, ezért a Társadalmi biztonság Bizottsága november 2-án reggel 6 órakor a megadás mellett döntött, este 17 órakor pedig aláírták a kapitulációt. November 3-án az ellenforradalom utolsó fészke, a tisztiiskola is megadta magát. A szovjetek Moszkvában teljes győzelmet arattak. A győzelem utáni első napokban a fő kérdés az új hatalom megszervezése volt. November 14-én egyesültek a munkás- és katonaküldöttek szovjetjei, ami a hatalomért vívott harc nagy fejezetét zárta le. Megválasztották a 90 tagú,VB-t, köztük 63 bolsevikot, IS baloldali eszert, 10 menseviket és 4 egyesülőt. Ugyanakkor választották meg az elnökséget is, melynek vezetője M. N. Pokrovszkij lett. Ugyanezen a napon a Katonai-forradalmi Bizottság lemondott, és minden hatalmat a Moszszovjetre ruházott. A szerző teljességében mutatja be az 1917-es moszkvai eseményeket a szovjetek hatalomrakerüléséig. Az 1917-es események új megközelítése abban nyilvánul meg, hogy a moszkvai eseményeket az orosz forradalmi mozgalom részeként tekinti át, megfelelően hangsúlyozva a „második főváros” történelmi sajátosságait. Az a tény, hogy a szocialista forradalom győzelme a legfontosabb ipari és politikai központok győzelmétől függött, bizonyítja e tanulmány indokoltságát és fontosságát. A mű jelentőségét emeli, hogy több eddig ismeretlen tényt világít meg, bemutatja a vitás kérdéseket és több adatot pontosít. A monográfia ezért hasznos mindazoknak, akik a forradalmi mozgalmakkal foglalkoznak. Megjegyzendő, hogy nemcsak tartalma, de nyelvezete is élvezetes olvasmánnyá avatja a művet. Boros Róbert A „NÉPSZERŰ TÖRTÉNELEM” ÚJABB KÖTETEIRŐL VLAGYIMIR KONVISZÁR: A PRÁGAI KONFERENCIA (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1978. 214 1.) PA UL HERBER T FRE YER. VIHARMADARAK (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1978. 219 1.) GERGEL Y ERNÖ-SCHÖNWALD PÁL: A SOMOGYI-BACSÓ GYILKOSSÁG (Budapest, Kossuth Könyvkiadó. 1978. 203 1.) Három időpont, három különböző helyszín. Ami a Népszerű Történelem e köteteit mégis összekapcsolja, az a munkásmozgalom 1910-es, 1920-as éveinek egy-egy olyan - Európa különböző területein lejátszódott - eseménysora, amely valamilyen formában az 1917-1919-es években csúcspontját elérő forradalmi eseményekkel állt kapcsolatban.
