Századok – 1979
Folyóiratszemle - Grunt J. A.: Moszkva 1917-j. Revoljucija i kontrrevoljucia (Ism.: Boross Róbert) 917/V
918 TÖRTÉNETI IRODALOM Júniusban így véget ért a kettős hatalom időszaka. Július 24-én megalakult az új koalíciós kormány, amelyben több kornyilovista is volt, akik a katonai diktatúra megvalósítása mellett foglaltak állást. Aktualitását vesztette a „Minden hatalmat a Szovjeteknek” jelszó. Ez azonban nem jelentette, hogy a bolsevikok elvetették volna a szovjeteket, mint a prole tárd iktatóra államhatalmi szervét. Ugyanakkor a moszkvai bolsevikok a párt VI. kongresszusáig megtartották ezt a jelszót, ami a moszkvai pártszervezet „egyszerű hibája” volt, a forradalmi mozgalom mellékterméke. A párt VI. kongresszusa által adott programmal felfegyverkezve, a Moszkvai Pártbizottság energikus tevékenységbe kezdett, hogy előkészítse a tömegeket az Ideiglenes Kormány fegyveres megdöntésére. Ugyanakkor az ellenforradalmi erők mindent megtettek a katonai diktatúra megteremtésére. Moszkvát úgy tartották számon, mint az összes ellenforradalmi erő központját. 1917 augusztusáig a moszkvai események követték a péterváriakat. Augusztusban a helyzet megváltozott, és a harc központja egy időre Moszkva lett. Az ellenforradalmi erők augusztus 12-re „Állami tanácskozást” hívtak össze Moszkvában. Ezen a napon sztrájkba lépett a moszkvai proletariátus. Ez a fellépés megszüntette a város ellenforradalmi központi szerepét. A Moszszovjet szeptember 54 egyesített ülésén először született bolsevik határozat. Ezért lemondtak az elnökség eszer-mensevik tagjai, akik lehetetlennek tartották az elfogadott jelszavak megvalósítását. Újra kellett választani a vezetőséget a munkás- és katonaküldöttek szovjetjeiben. A szeptemberi 194 választások bolsevik győzelmet hoztak, mégsem váltak a helyzet uraivá, mivel a katonaküldöttek szovjetjében megmaradt az eszerek vezető szerepe. A második választási kampány a nemzeti forradalmi krízis viharos növekedése közepette indult meg. A bolsevikok ismét visszautasították az eszer-mensevik választási blokkot. Ez a kiegyezésre vágyók izolációját, ellenforradalmi lényegük leleplezését szolgálta. A választásokon a bolsevikok a szavazatok 51,5%-át szerezték meg. A kadetek most a bolsevikok mögött maradtak el, de a júniusi 16,8% helyett a szavazatok 26,3%-át szerezték meg. Ez a tény az erők éles polarizációját jelentette. A kispolgári pártok veresége eloszlatta a burzsoázia tömegbázisában vetett hitét. A katonák 83,58%-a szavazott a bolsevikokra. Lenin lehetségesnek tartotta, hogy Moszkva kezdje meg a fegyveres felkelést. Októbertől Lenin a fő figyelmet mégis Péter várnak szentelte, bár még megemlíti Moszkvát. Az október 104 KB ülés határozata véglegesen törölte Moszkvát, mint a fegyveres felkelés lehetséges „megindítóját”. Ennek oka abban rejlett, hogy a moszkvaiak nem tudtak megfelelő döntést hozni a felkelést illetően. Októberben a Moszkvai Területi Bizottság a KB ülésének megfelelően úgy határozott, hogy a helyi felkelést a központihoz kell kapcsolni. Döntöttek a párt harci központjának létrehozásáról is. A Moszkvai Pártbizottság október 22-én öttagú katonai szerv létrehozásáról határozott. Tény, hogy a Moszkvai, a Területi és a Moszkva Környéki Pártbizottság között vita alakult ki a központi szerv teendőiről, de a pétervári felkelés hírére sikerült megegyezniük és kiválasztaniuk a három szervezet közös Pártközpontját. Ezután a Moszkvai Bizottság létrehozta a Katonai-forradalmi Bizottságot, amelybe kezdetben 7 tagot és 6 póttagot választottak. A 13 tag közül 8 bolsevik volt. Rajtuk kívül más időpontokban még 24 tagot kooptáltak. Október 25-27-én a kerületekben is létrehozták a Katonaiforradalmi Bizottságokat, amelyekben szintén kizárólag bolsevikok vettek részt. A forradalom katonai szerveinek kialakulásával egyidőben az ellenforradalmi erők megalakították a Társadalmi Biztonság Bizottságát, amely elsősorban jobboldali eszerekből állott. A szerző bizonyítja, hogy október 25-én semmi olyan dolog nem történt, amit összességében felkelésnek lehetne minősíteni. A nap központi eseménye a Moszszovjet plénuma volt. Ezt az időt használta ki az ellenforradalom, hogy harcot indítson a forradalmi nép ellen. 26-ra virradóan a junkerek elfoglalták a Manyézst és a városi duma épületét. Várható volt a Kreml elleni támadásuk is. A Katonai-forradalmi Bizottság tárgyalásokat kezdeményezett a junkerekkel, de ezeket messze nem lehetett barátinak nevezni. Ugyanezen a napon egy pétervári rádiótávirat szerint a forradalom szervei a Katonai-forradalmi Bizottság képében végre kell, hogy hajtsák a hatalomátvételt. A kerületekbe küldött telefontávirat már a hatalom nyílt átvételére szólított fel. A forradalom erői elfoglalták a stratégiailag fontos pontokat. így megállapítható, hogy a fegyveres felkelés 26-án a nap második felében kezdődött meg. A fehérgárdisták kezdeményezésére 28-ra virradóan az ellenfelek több helyen összeütközésbe kerültek. Annak ellenére, hogy a Katonai-forradalmi Bizottság nagy energiát fordított a fegyverek biztosítására, mégis a vörös gárdisták jelentős része fegyvertelen maradt. Ez volt a moszkvai felkelés
