Századok – 1979
Történeti irodalom - Die Obere Wart. (Ism.: Vörös Károly) 907/IV
908 TÖRTÉNETI IRODALOM illetően is legjelentősebb az ún. Felső őrség négy helységének - Felsőőr (Oberwart) mint központ körül Alsóőr (Unterwart), örisziget (Siget in der Wart) és Jobbágyi (Jabing)- együttese. A négy falu mint a nyugati határ őrzésére rendelt honfoglaláskori eredetű „Őr” szervezetnek a Borostyánkő és Németújvár közötti határszakaszt védő tagja, e védelmi hálózat 13. századi összeomlása után, 1327-ben, a határőri funkciók újjászervezésekor Róbert Károlytól olyan jogosítványokat nyert, melyek az itt lakók szerves nemesi közösségként való fennmaradását a határőri szervezet újabb és ezúttal már végleges megszűnte után is egészen 1848-ig, sőt még e jogosítványok érvényének elmúlta után is sokáig elősegítették. A társadalmi privilégiumnak döntő szerepe volt a Felső őrség nemesi jogokat élvező lakói magyar etnikumként való fennmaradásában, még akkor is, amikor az egész hajdani határvidéket a németség (és a 16. századtól növekvő számban a horvátság) előrenyomulása vette birtokába, a Felső őrséget nyelvi szigetté téve, elvágva az összefüggő magyar nyelvterülettel való kapcsolatát. Az ily módon e vidék történetében minden szempontból oly sorsdöntő jelentőségű privilégium kibocsájtásának 650. évfordulója alkalmából a felsőőri községi szervezet a burgenlandi Landesregierung támogatásával terjedelmes német nyelvű munkát adott ki osztrák (nagyrészt burgenlandi kapcsolaté, ilyenként nem kis részben magyar származású*), valamint magyarországi szakemberek közreműködésével. A nagyon szép kiállítású, fényképekkel, rajzokkal gazdagon illusztrált kötet a terület teljes múltja komplex bemutatásának igényével lép fel: ezt már a tanulmányok nagy száma (30) is mutatja, jeleként annak a törekvésnek, hogy az évforduló alkalmából a helytörténet minden lehetséges kérdése feldolgozást nyerjen. Ferdinand Hatvagner felsőőri polgármester a kötetet megnyitó rövid beköszöntője és Ladislaus Tribernek, a kötet szerkesztőjének a vállalkozás történetét bemutató rövid előszava után az első tanulmányok mintegy bevezetésként a felsőőri térség fizikai és gazdaságföldrajzát mutatják be (ideértve a településforma kialakulását és a településnek elsősorban a jelenbeli funkciók szerinti tagolódását) Siegfried Pertl tollából — majd a tervezési szakember (Helmut Grosina) vizsgálja a Felső őrség elhelyezkedését a körülötte szerveződő egyre kiterjedtebb és határozottabb körvonalú régióban (ennek kapcsán kitérve a régión belüli sajátos társadalmi-foglalkozási struktúrára, gazdaságra és infrastruktúrára). Karl Ulbricht cikke mindezt a Felső őrségre vonatkozó történeti, ezen belül nagyrészt hatósági eredetű térképanyagnak ismertetésével egészíti ki. Ezt a képet Gottfried Taxnernak az őrségi táj növényvilágát tárgyaló cikke fejleszti tovább, függelékében a szövegben tárgyalt növény nevek latin, német és magyar nyelvű rendszeres katalógusával. A természeti-földrajzi környezetet bemutató tanulmányok után a kötetnek mintegy gerinceként tanulmányok egész sora a Felső őrség, ill. az egész szélesebb régió történetét tárgyalja magyar, ill. osztrák szerzők tollából. Tóth Endre a tájnak a honfoglalást megelőző évezredét, Fodor István a magyarok eredetét és a honfoglalást, Érszegi Géza az Őrségnek a honfoglalástól Mohácsig nyúló történetét ismerteti (ebben a határőrvidéki szervezet kialakulását, majd lehanyatlását, az „őrök” társadalmát, a nagybirtokrendszer kialakulását, a kisnemességet, a kereskedelmi utak és kereskedőhelyek hálózatát és az egyháztörténetet) — függelékben az 1327. évi oklevélnek a vonatkozó szövegvariánsok alapján gondos filológiával összeállított rekonstrukciójával, és az alsó- és felsőőri nemesek 1454 és 1524 közötti, 12 névjegyzékből rekonstruált névsorával. Harald Prickler rövid összefoglalása a Felső őrség újkori történetét tekinti át 1848-ig a fejlődés minden vonatkozásában; ezt a sokoldalú és világos áttekintést (melynek függelékében rövid, térképes leírást olvashatunk a Felsőőr melletti, bizonytalan eredetű, egykor talán menedékhelyül szolgáló ún. „Kuru cárokéról) Ernő Deák tanulmánya a táj 1547 és 1848 közötti 300 évéről sajátlag gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból mélyíti el. A gazdag levéltári dokumentumanyagra épülő cikk a Felső őrségnek mint földrajzi fogalomnak meghatározása és pontos körülhatárolása után a kialakuló kisnemesi társadalom szerkezetét, az „őri” társadalom katonai funkcióinak átalakulását, a gazdasági struktúrát és az abban áganként bekövetkező változásokat, végül a demográfiai alakulást mutatja be, az egyes családok sorsát is nyomon követve. Függelékében ez a cikk is névsort ad a kor 19 időmetszetben összeírt felső őrségi ♦Ezeknek nevét, őket a magyarországi szerzőktől megkülönböztetendő, német névformában (utónév — családnév) közöljük.
