Századok – 1979
Elmélet és módszertan - Márkus László: A legújabbkori magyar sajtótörténetírás módszertanáról; különös tekintettel az 1919–1944 közötti magyar sajtó történetére 884/V
894 MÁRKUS LÁSZLÓ megfelelő állásfoglalások rögzítésével. Igen fontos a kezdeti célkitűzés, a tetőzés és a lezárás „összemérése”, mert egy ilyen vizsgálat teszi lehetővé a lap vonalának konkrét meghatározását, következetességét, illetve annak megtörését, módosulását. A fenti módszer — mint kiviláglik - a kutatás előfeltételeként a történés objektív folyamatának általános és speciális meghatározását követeli, méghozzá „többdimenziós” megközelítésben, s bár első pillanatra esetleg bonyolultnak tűnhet, a kutatás iránya és az anyag elrendezése szempontjából döntő jelentőségű. Kétségtelen, hogy a történeti folyamat előzetes „szelekciója” bizonyos hibalehetőségeket rejt magában, de kutatásunk módszertanának egyik alapelve a szelekció. 3. A kutatás harmadik fő iránya: A kijelölt sajtóorgánumnak mint üzleti vállalkozásnak a vizsgálata. Itt elsősorban annak a felderítése a feladat: milyen pénzügyi források biztosítják a lap funkcionálását. Feltétlenül szükséges a lapvállalkozás jogi és gazdasági körülhatárolása, pénzügyi helyzetének és a helyzet változásainak felderítése. Ezen a ponton állandó érintkezési felület található — a tőkés sajtóban — a nyomda és kiadó vállal átok és egyes sajtóorgánumok között. Kiindulási pontként kell ebben az esetben kezelni a cég belső mérlegében a lap(ok) gazdasági jelentőségét. Ezután kerülhet sor a lap gazdasági belső mérlegének megközelítésére, tehát a példányszám folyamatos — amennyire ez egyáltalán lehetséges — megállapítására; megvizsgálandó a lap(ok) hirdetéseinek tárgyköre, mennyisége, majd az ebből származó bevételek esetleges meghatározása, a fizetett vagy feltételezetten fizetett cikkek mennyiségének és tartalmának elemzése. Ebből a szempontból különös gonddal vizsgálandó a közgazdasági rovat, továbbá a kulturális életről (filmről, színházról, könyvekről) adott közlések, kritikák érdekháttere. Példaként felhozható a Népakarat c. „keresztény szocialista” lap, amely 1920 nyaráig az antikapitalista és egyben antiszemita demagógia egyik élharcosa volt, júliusban megkezdi a fizetett hirdetések közlését, és ettől kezdve megszűnik antikapitalista irányzata. A hirdetők és hirdetések tartalma politikai és gazdasági magyarázatul szolgálhat. Természetes, hogy az ilyen nem hivatalos jövedelmek felderítése igen bonyolult, hiszen legtöbb esetben feltételezésen alapul, nem egy esetben személyi „csatornákon”, indirekt módon bonyolódik. Ilyen pl. az a dotáció, amelyet Kelemen Kornél Bethlen István megbízásából juttatott el Milotay Istvánhoz, abból a célból, hogy a Magyarság kormányellenes agitációjából vegyék ki a miniszter elnök személyét. Az indirekt jövedelmi források felderítéséhez a „konkurrens” lapok közleményei és a sajtóperek anyaga nyújtanak segítséget. Külön területet, bevételi forrást jelentett egyes sajtóorgánumok számára az állami, ületve egyéb szubvenció; a nyomdák számára -- versenytárgyalás kikapcsolásával — adott állami vagy egyéb megrendelés, a gyáripar, bankok, biztosítóintézetek pausáléi. 4. Negyedik feladatként a sajtóbeli tükrözés formai oldalának kutatását jelölhetjük ki. Ezen a következők értendők: meghatározni a lap(ok) rovatösszetételét, illetve a rovatok egymáshoz való viszonyát, arányát. A formai oldalhoz tartozik a szerkesztőségi munka általában, munkamódszer és munkastílus, ezek gyakorlati megnyilvánulásai. Vizsgálhatók a stílusproblémák, tehát a műfaj és színvonal, a hírközlés minősége, frissesége, a külföldi és vidéki tudósítók munkája, a lap(ok) publicisztikája, a különböző műfajok: glossza, tárca, riport, kommentárok színvonala, hitele. A formai oldalhoz tartozik még a lap(ok) nyomdai előállítása, technikai színvonala, a kép és illusztrációs anyag, mellékletek, esetleg évkönyvek és naptárak elemzése.
