Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 879 ellenforradalomtól, esetleges cári beavatkozástól való félelem) arra utal, hogy olyan helyzet kényszerítő erejére számított, amely a „mostani kor” értékeiből nem sokat éltethetett volna tovább. De ezért is olyen következetesen lényegre törő. Hiányzik belőle a közjogi formulákkal vagy a kor eszméivel önmagát álcázó ravaszkodó szándék. Bármennyire is válasz a történész vagy a politológus saját értékrendszeréhez kapcsolódó számonkérésére vagy értékítéletére,13 2 csak jellemzi a kort, de nem mérheti. Mégis érték. A magyar liberális progresszió tájékozódásában végighúzódó sajátos vonulat egyik fontos állomása. Annak hangsúlyozása, hogy elképzelésének megvalósítása „a mostani kor szelleméhez s miveltségéhez illő s békés tractatusok által eszközlendő” feltételezi a bonyolult kérdéseknek valamennyi érdekelt fél számára elfogadható rendezését, a megváltozott helyzetben olyan új rend kialakítását, amelybe nem beillesztik a magyarságot, hanem ő maga is beilleszkedik. Aligha kell hangsúlyozni, hogy a felvetett megoldás módja mennyire nem rokonítható a kitelepítések később alkalmazott gyakorlatával. Viszont az is kétségtelen, ez a javaslat kivitelezhetetlen volt. Mindenekelőtt az agrárlakosságnak az életformája által is a tájhoz való kötődése miatt. Hiányoztak a politikai feltételek is. Elsősorban az az átalakulás, ami megteremtette volna azt a helyzetet, hogy ez lehessen a megoldás. Igaz, hogy Ion Maiorescu, a havasalföldi ideiglenes kormány Magyarországra küldött megbízottja novemberben hasonló elképzeléseket fejtett ki a frankfurti parlamenthez intézett beadványában, de ekkor a havasalföldi forradalmat már rég leverték, s a frankfurti parlament sem sok sikert ígért.133 Érthető, ha a magyar kormányférfiak nem fogadhatták lelkesedéssel Wesselényi levelét.134 Maga Wesselényi is más módon próbálkozott a kérdések megoldásával. Úgy tűnik, ez a június 18-i levél értelmét vesztette e levél fogalmazója számára is, amikor megérkezett az uniót elfogadó uralkodói határozat híre Erdélybe is. A külső biztonság tudatában az optimizmus mechanizmusa lépett életbe. Alapja az a hit, hogy az alkotmányosság elegendő kapocs a különböző etnikai közösségeknek egy államkeretben való megtartására, s megtalálják a helyüket az új keretek között. Úgy, ahogy a társadalmilag és etnikailag is rendkívül tagolt nemesi társadalom tagjai is a rendi alkotmányos formák között közös jogaikkal élve, közös értékekben tudtak azonosulni. A múlt tapasztalatai (és az Amerikai Egyesült Államokban látottak) alapján képzelték el a magyarság és a nem magyar népek további békés együttélését; részleges vagy teljes önkéntes összeolvadását. Feltételezéseik helyességében csak megerősítették őket az olyan példák, mint a magyarországi városi német polgárság azonosulása a magyar nemzeti mozgalom ügyével. Azt is láthatták, hogy ott, ahol román kisnemesi tömegek élnek, nem is került sor súlyosabb konfliktusra, Fogaras és Kővár vidékén a román képviselők mellett egy Teleki László vagy egy Kemény Zsigmond is mandátumot kapott, miközben jelentős megyei pozíciókban is osztoztak, a nem is oly rég Erdélyhez tartozó Kővárvidéken, vagy Máramarosban. Biharban és a Bánságban pedig népszerűségnek örvendő román képviselők a szerb törekvésekkel szemben a magyar kormánnyal való messzemenő együttműködést 1 32 Spira György: Szeged jegyében. 487., Kovács Endre: Szemben a történelemmel. Bp. 1977. 197, 241., Bibó István: A kelet-európai kisállamok nyomorúsága. Bp. 1946. 28. 1 33 Ion Ghica: Amintiri din pribegie dupá 1848. Craiova, én. I. 134-136. 1 34 Míg Maiorescu a székelyek Bánságba való telepítési terveiben, már egy általános áttelepedés kezdetét, ill. előjelét látta (i. m. 135.), Kossuth „a kincstári javakon teendő magyar telepítésről” szóló
