Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
880 MISKOLCZY AMBRUS választották. Így az a Szemere Bertalan belügyminiszter, aki tudatosan kereste a nemzetiségi mozgalmak megnyerésének lehetőségeit és a valósághoz való igazodást hangoztatta — „én tényeket akarok ismerni, nem mást. A kormányzás alapja a tények ismerete”1 35 —, éppen a kritikus napokban meglepő őszinte naivitással biztatta Perényit:, Az oláh népnek minden ellenizgatás dacára folytonosan tanúsított rokonszenve s ragaszkodása Magyarország irányában bizton jogosít azon reményre: hogy ha annak mód nyújtatik magát magyar nyelvtanokkal elláthatni, a magyar nyelvet könnyen sajátjává teendi, mi által azon kapocs, mely a két faj között eddig is létezett, mindinkább szilárdulni fog.”136 S jellemző a magyar liberálisoknak a szászokról kialakított véleményére Wesselényi vélekedése, aki szerint a szászok önként vonulnának be az új és kisebb magyar államba. 135Bm. ein. 1848: 168. 136OL. Perényi család. P 1968. 7. cs. 1 31 Deák: 1848. 117., 43. j. 1 3 8 Gyulay Lajos naplói. 47. k. 58. Cluj, Biblioteca Universitara. Az optimizmus Erdélyben is élt, még a jelzett nehéz időszakban is. Perényi nem is hitt a felkelés lehetőségében, talán azért sem, mert sikerült román értelmiségiekkel jó kapcsolatot kiépítenie, úgy fogalmazva meg a magyar álláspontot, hogy sok lényeges kérdésben mindkét fél egyetérthetett.1 3 7 Paradox módon az erdélyi liberálisok többségének magatartását korának talán egyik legrendhagyóbb jelensége, Gyulay Lajos regalista testesítette meg, amikor a nemesség áldozatának tudatában nyugodtan várta, hogy mit hoz a jövő. Ugyanakkor ez az utópista szocialista eszméket alaposan ismerő különc arisztokrata kortársai többségével is vitába szállt, amikor naplójában kora ő általa is messzemenően osztott érzéseit az utópisztikus távlatokba tűnő eszményi lehetőségekkel szembesítette: „Az emberi természet minden forradalmi kitörései mellett is utoljára mégis a béke áldott szárnyai alá szeret vonulni, nem hiszem azért, hogy a mai felvilágosult időkben háborúra kerüljön a dolog, mert ahol annak kimenetelétől mindenki fél, inkább hiszem, hogy szövetséges átalakulás lesz eredménye a mostani európai forradalomnak, inkább hiszem azt, hogy státusok koncentrálni fogják magukat kisebb tartományokra, mint azt, hogy kiterjedésben törekedjenek. Amíg a nemzetiségek dühe ki nem tisztul valami cosmopolitismushoz inkább közelítő új irány felé, addig mindegyik magára fog inkább koncentrálni, élni akarni, és hogy békében tehesse azt, szövetkezni fog egymással.”1 38 Horvátországról ő is lemondott, Erdélybe viszont a csángókat szerette volna betelepíteni. „Jó volna egy világ, vagy legalábbis európai népgyűlést tartani, és abban, ha Bábel nem válnék belőle, emberi szereteten alapuló egy szövetséges világbirodalmat alakítani, melyben minden álladalom minél kisebb kiterjedésben, faj és ajak szerint barátságos szomszédságban, békében és szabad kereskedést űzhetve élhetne. Nem lehet tudni, mire fog fejlődni a mostani kor forradalma, de hihetőleg, mivel egy szélsőség könnyen átvág egy ellenkező szélsőségbe, fog a mostani separatismusra törekvő indulás egy universalismusra által változni, mely nem a nemtörvényjavaslat felsőházi vitájában azt hangoztatta: „ne méltóztassanak ezen t. cikket úgy, mint telepítési törvényt tekinteni, mert nem az a célja: hogy a túlnépesített vidékek lakosainak földdel ellátásáról gondoskodjék, hanem hogy biztosítsuk Magyarországot azon vidékek berohanásai ellen . . .” „mert az általános telepítés eszméje sokkal inkább más tekintetek alá esik.” Kossuth Lajos összes Munkái. (S.a.r. Sinkovics István.) Bp. 1957. XII. 691.
