Századok – 1979

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V

878

MISKOLCZY AMBRUS

nemzetet, egy hont. Erre valami olyan kell, mi igaz, hogy még példátlan, de nem lehetetlen, ti. egy népvándorlás (.'Völkerwanderung:)

a

mostani kor szelleméhez s miveltségéhez illő s békés tractatusok által eszközlendő. E végre kicserélés útján a például Erdélyben az oláhok közt lakó magyar nagyobb birtokosok, úgy mint kisebb birtokú régi s új polgárok az összes székelységgel — s ha nekik tetszenék — a szászokkal együtt kíjebbvonulnának, s helyökbe a valódi magyarlakta föld határaihoz közelebb lakó oláhok költöznének: így lenne az, s ugyanez történnék a tótok közt lakó magyarokra nézve. Azonban, hogy az idegen fajúak közül kiköltözendőket jól el lehessen földdel látni szükség lesz valamint a camarális pusztákra, úgy a mostani papi jószágokra is.

Illy móddal

egy területen lakandó 5-6 millió magyar s a vele rokon érdekű egy millió körüli német faj együtt nem tekintélytelen kis országot tenne, melynek fővárosa Budapest lenne, s melly jó institutiók mellett az egyénektől kisajátítandó pusztákon s a mocsár és vízből használhatóvá teendő földeken még egy pár millióval többre szaporodhatnék néhány embernyomon át vagy egy pár század múlva a valódi magyarok száma.

Teljes meggyőződésem, hogy Magyarhon s magyar nemzetiségünk ha nem roppant szélesre, de szilárd minőségben fennmaradhat, különben pedig darabig sinlődve örökre elenyészend. Adja Isten, hogy e hit s nézet sokakban keletkezzék, s

e

jó slatomnak inkább higyjenek honfiaink, mint azoknak, melyeket a „Szózatban” ezelőtt nyolc évvel mondottam Ki, s melyek oly rémítőleg valósulnak.

Az itteni országgyűlést s az erdélyi dolgokat illetőleg a miniszterelnöknek s Szemerének több ízben a mai postával is írtam, ö közlendi a neki írtakat. Kérlek vegyétek figyelembe. Erdély léte s a magyar korona számára meg vagy meg nem tartása forog kérdésben.”130 A rendkívüli — elsősorban külpolitikai — fenyegetettség hatására született „ez a hit és nézet”, de ugyanakkor olyan világos és kialakult formában bukkant fel — még ha egyetlenegyszer is — Wesselényi 1848-as levelezésében, hogy arra utal: ezeket a kérdéseket már korábban átgondolhatta az egykori ellenzéki vezér. Átgondolhatta, azon túlmenően, hogy a Szózat című munkájában kifejtette a polgári magyar nemzeti állam életre hívásának lehetőségeit, és megpróbálta felmérni a nemzeti törekvések és a nemzetközi helyzet viszonyát. Bár tisztában volt a fennálló államhatárokkal szembeni elégedetlenséggel, mégis a fennálló állami keretek sérthetetlenségéből — mint az európai béke előfeltételéből — indult ki és azt akarta bizonyítani, hogy a polgári alkotmányosság feltételeinek biztosításáért cserébe a nem magyar etnikai közösséghez tartozók is érdekükben állónak kell hogy lássák az állami keretek elfogadását. A leghatározottabban elutasította az erőszakos asszimiláció lehetőségét és a nemzetiségek tiszteletben tartására ösztönzött.131 Társadalom-, történelem- és nemzetsze ml él étéből következett, hogy a nemzeti önrendelkezést csak a horvátok és a szászok részére ismerte el, most viszont a körülmények kényszerítő erejének hatására elfogadta, hogy ha elkerülhetetlen, akkor megbontsák a történeti határokat, de úgy, hogy a magyarság egyetlen része se kerüljön a nemzeti elnyomatás állapotába. Olyan elképzelést öntött formába Wesselényi, amely tükrözte azt is, hogy „katasztrófát” hozó helyzet kihívására született. Innen az önellentmondás lehetősége is, hiszen a Szózatra való hivatkozás a Jcatonai monarchista

13°OL. Kossuth Lajos pénzügyminiszteri iratai, vegyes iratok. H. 21. KJauzál tehát eljuttatta a levelet Kossuthoz.

' 31 Trócsányi: Wesselényi. 452-473., Miké Imre: Széchenyi és Wesselényi nemzetiségi politikája. Hitel 1 943. kny.