Századok – 1979

Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V

874

MISKOLCZY AMBRUS

nyugtalanító hírek egyre-másra futottak be Kolozsvárra. Igen tanulságos szembesíteni a konkrét információkat, és azt, hogyan értelmezték azokat a magyar liberálisok. A kibontakozás egymástól megdöbbentően eltérő útjai rajzolódnak ki azokban a tervezgetésekben, szándékokban vagy csak elmélkedésekben, amelyek ebben a konfliktushelyzetben születtek.

A magyar belügyminisztériummal kapcsolatot tartó Kemény Dénes például azzal a megjegyzéssel továbbította Buteanu idézett s kifejezetten pánszláv-ellenes levelét, hogy az illírekkel összejátszó románok a prágai szláv gyűlés határozatától tették függővé „tettrekelés”-ük napját.114

Igaz, ekkor már maguk a liberálisokkal jó kapcsolatokat tartó románok is hasonló értelemben számoltak be a nagyszebeni „reactionális párt” és a román Komité kapcsolatairól,1

15 és kézre került a fiatal Papiunak a Mezőségre küldött levele, amelyben a szerbek és a horvátok felkelésével biztatta a levél címzettjét.116

Ebben a túlfeszült légkörben a magyar liberálisok újra és újra csak hitelt adtak annak a feltételezésnek, hogy Balázsfalván orosz zászlókat lengetett a szél, s a félelmeket csak fokozta a Prut melletti orosz csapat összevonások híre.1

17 Az esetleges katonai monarchista ellenforradalom szövetségeseit látták a szász és a román mozgalmakban, ami a parasztság sorában is rögtön bázisra talál, „századok ótai nyomás szülte alattomos bosszúérzet, úrbér s azáltali könnyítés utáni vágyak s igényeik gúnyos kijátszása általi ingerültség, azon hit [miatt], hogy őt császárja védi”.1

1 8

114Bm. ein.

1848:348.

11 'Deák: 1848. 125.

1 1 'Jakab: Szabadságharcunk. 223.

1 17 Papfalvi román követ maga is úgy nyilatkozott, hogy a balázsfalvi zászlók orosz zászlók voltak (Kolozsvári Híradó 1848. jún. 15.9.), pedig ekkor már egy erdélyi román hosszasan kifejtette a magyar sajtóban (Ellenőr 1848. jún. 2. 17.), hogy a kérdéses kék-fehér-vörös zászlók színeit a román fiatalok úgy választották ki, hogy fogalmuk sem volt arról, milyen az orosz zászló, vagy a fejedelemségek zászlóinak színe.

118 Wesselényi Batthyányhoz, Kolozsvár jún. 14. OL. Filmtár 10120.

11 9 PeűTc: 1848. 123.

120Á Perényi jelentéséhez csatolt kérdéses levél magyar fordítását ugyanis Szász Károly másolta le.

Az ellentétek kiéleződésével párhuzamosan megerősödtek a liberálisokkal kapcsolatban álló románoknak a diétával szembeni várakozásai. Ezek jellemzésére több példát is idéztünk, de talán a hátszegi követhez, Bohá|elhez írt levélnek döntő szerepe volt, hogy ezek a remények ne maradjanak pozitív válasz nélkül. A levél írója szerint „a magyar urak csak azon két utat követhetik a következhető vész eltávolítására — ha ti. országgyűlésileg elhatározzák az oláhok kérelmét, megadják nemzetiségüket s kárpótolják a szászoktól szenvedett kárukat, s ezen határozatukat megerősítés előtt is tudatják a néppel minél előbb püspökeik által megnyugtatásukra”.1

19 Látni fogjuk, mennyire nem jelentéktelen mozzanat, hogy e levél Szász Károlyhoz is eljutott.120

Ö is úgy vélekedett, mint a liberálisok többsége, Balázsfalváról igen rosszalló jelentést írt a magyar miniszterei nőknek. De a választási törvény kapcsán kifejtett demokratikus nézetei miatt a románok rokonszenvét kezdte élvezni, főleg akkor, amikor a határőrség helyzetének tárgyalásakor a román nyelvhasználat biztosítása mellett emelte szavát, amíg követtársai a kérdést meg akarták kerülni. A román részről jövő felszólítások pedig váratlan lépésre késztették. Június 12-én kerülhetett sor arra a különösnek tűnő epizódra, amelyet Constantin