Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
KT UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 875 Papfalvi tett közzé emlékirattöredékeiben az 1880-as években,121 és amelyet mind a kortársak, mind a történészek többsége kétségbe vont vagy hallgatással mellőzött.122 Az egykori hátszegi román követ szerint Szász Károly ugyanis azt javasolta, mondja ki a diéta, „hogy az erdélyi oláh nemzet már román név alatt a többi bevett nemzettel egyenlő joggal bír”. Erre a megbeszélés résztvevői a leghevesebben tiltakoztak, és másnap Zeyk József úgy nyilatkozott Papfalvinak, hogy §aguna javasolta volna, „az oláhoknak semmiféle engedélyt ne tegyenek, csak a szászok jogait szüntessék meg, s ehhez tartsuk magunkat”. Láttuk, hogy mi igaz a §agunának tulajdonított kijelentésből. Zeyk az ortodox püspök május végi kolozsvári állásfoglalását magyarázhatta át. Hitelesnek kell viszont tartanunk az epizód lényegét. Az indítványozó bizottság a balázsfalvi román nemzeti gyűlés követeléseit Szász Károlynak adta ki, „hogy országos határozatban kimondandó oly feleletet tervezzen, amely az oláhok iránt viseltető békítő szellemet s rokon érzetet fejezzen ki”.123 De a nagyenyedi professzor a legnagyobb meglepetésre törvényjavaslatot állított össze, amelyet egyelőre csak Perényi Zsigmond kezeírásával készült másolatból ismerünk. Eszerint: „Az Oláh Nemzetet, mely a Hazának régibb Törvényei szerént többféle megszorításoknak, s alárendeltségnek alája vettetve, s a honban maradhatására nézve is ingatag állapotba helyezve volt: Erdély többi bevett Nemzetei ezentúl egyenlő jogú és kötelezettségű testvéries koszorújukba szíves örömest befogadják; s hogy ezen Nemzet régi oláh nevezet helyett, melyhez elnyomattatás és több nemű méltatlanságok emlékei köttetvék, ezentúl országgyűlési s egyéb közigazgatási, valamint a közéletben! gyakorlatban is Román nevezete használtassák ő Felsége kegyelmes jóváhagyásának hozzájárultával meghatározzák.”124 Mint minden „rendhagyó” epizód, ez is csak újabb kérdéseket vet fel. Nem tudjuk, hogyan képzelte Szász Károly a negyedik nemzet helyzetét. Vajon arra számított, hogy Erdély valamiféle autonómiával rendelkező tartományként fűzi szorosabbra a Magyarországhoz kötő szálakat, vagy - ami valószínűbbnek tűnik — ő is azt latolgatta, hogy az unió után úgyis értelmét veszti a natiók rendszere? Nem tudjuk azt sem, hogy küzdőtársai előtt kifejthette-e egyáltalán idevágó nézeteit. Papfalvi emlékiratai szerint azonnal elutasították a törvényjavaslatot, és amennyiben leveleikben foglalkoztak azzal, akkor csak saját ellenérveiket sorakoztatták fel. Ezek a törvényjavaslat kínálta alternatívát feloldhatatlan ellentmondásba ágyazták. A túlfeszített légkörben nem sikerült megtalálni a nemzeti Önfenntartás követelményének és az együttélő népek nemzeti igényeinek a x 2XAugustin Bunea: Discursuri, Autonómia bisericeascá, diverse. Blaj. 1903. 117-122., Egy hazafias román nyilatkozata. Közérdek. 1884. 47. x 2 2 Tőrök Bertalan: Észrevételek „Egy hazafias román nyilatkozatára”. Közérdek 1884. 51., George Bogdan-Duica: Viata §i ideile lui Simion Bárnujiu. Buc. 1924. 99. röviden leírta az epizódot, s azt Dragomir: Studii. 220. a diéta első ülésére tette. Hitelt ad az epizód néhány mozzanatának Fazekas János: Az agyagfalvi székely nemzeti gyűlés. 1848. október 16—17. L. Tanulmányok a romániai együttlakó nemzetiségek történetéből és testvéri együttműködéséről a román nemzettel. A magyar nemzetiség története és testvéri együttműködése a román nemzettel. Bukarest 1976.251-25 2.,Z. Tóth: Kossuth. 286. csak azt teszi szóvá, hogy bár a királyi leirat előírta a románok helyzetének törvényes szabályozásást, „a rendek azzal az ürüggyel mellőzték e törvény meghozását, hogy a kor szelleme nem engedi meg újabb privilégiumok bevezetését”. Kisebb elírással a törvény szövegéből először Miskolczy: Bari^. 45. közölt. 12 3 Wesselényi levele Szemeréhez. (Kol. 1848. jún. 13.) OL. Filmtár 10120. 124Bm. ein. 1848: 355. 9 Századok 1979/5
