Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 873 vagy zselléreiket kibecsültetni, hogy úrrá legyenek a munkáé rőválságon, amelyet a főispánok — némi joggal — az egész lakosságot sújtó válságként próbáltak beállítani, ha arról számoltak be, hogy miért nyúlt a megye karhatalomhoz.110 A törvény kompromisszumosjellegéből adódó bizonytalanság most kezdte megbosszulni magát. A kompromisszumkeresés igénye jellemzi a dézsmákat eltörlő törvényt is. A diéta a polgári átalakulás követelményeinek megfelelően a földesúri tizedek mellett eltörölte a szászföldi lutheránus papoknak járó dézsmákat is, ami a szász követeket eléggé váratlanul érte. A tárgyalások folyamán már-már kiújult a régi ellentét is, amikor a szászok nem akarták elfogadni, hogy a választó törvény a Szászföldre is érvényes legyen, a^diétai többség pedig az eltörölt dézsmákért nem helyezett kilátásba olyan kárpótlást, mint amilyet az úrbéri szolgálatokért külön törvényben.1 11 Igaz, a folyó esztendőben még meghagyta a szászföldi lutheránus papok tizedszedési jogát, de az addig tizedfizető nem lutheránus híveket felmentette a tizedfizetési kötelezettségük alól. Ugyanakkor a szász követek megnyugvására kilátásba helyezte megfelelő papi jövedelmekről a gondoskodást. Ez a rendelkezés elvben arra ösztönözte volna a szász papságot, hogy a magyar kormánnyal való jobb kapcsolatok kialakítására törekedjék. A törvényt azonban az uralkodó nem erősítette meg. Mégis alapot adott arra, hogy a magyar pénzügyminiszter eltörölje a kincstárnak járó tizedet és azt is, amelyet nem lutheránusok, elsősorban román ortodoxok fizettek a lutheránus papnak. A román lakosságot ez a rendelkezés a magyar kormány iránti rokonszenvre hangolta, a szász földművesektől viszont sokhelyt katonai erővel kellett behajtani a tizedet, aminek a nagyszebeni főhadtestparancsnokság gyorsan eleget tett, mert az egyre súlyosabb ellentétektől terhessé váló konfliktushelyzetben szüksége volt a biztos szászföldi bázisra.112 Mindezzel azt is akartuk szemléltetni, hogy a sajátos etnikai-társadalmi tagozódás és a nemzeti mozgalmak tömegbázisteremtő céljai miatt nem volt olyan lényeges társadalmi kérdés, amelynek szabályozása ne váltott volna ki élénk s nemegyszer eltérő előjelű választ a nemzeti erők részéről. Paradox módon a nemzeti ellentétek akkor lettek a legélesebbek, amikor a diéta a társadalmi viszonyok szabályozásával megalapozta a polgári átalakulást. 11 ^Trócsányi: Az erdélyi parasztság. 266-284., Kemény István Alsó Fehér megyei főispán júl. 31-én kelt jelentése szerint a nemesség gabonájának egyötöde sem volt learatva, pedig már egyötödére is felment az aratórész, „miből ha csak a nemesség te^es tönkresilányulása származnék, még tűrhető lenne, de amíg emez kétségbe esve hallgatja az alkut a mag kipereg és jövendőben a communismus fejét magasra fogja emelni”. OL. Deák Imre másolatai. R 325 1. cs. 111 Az 1848-as diéta jegyzőkönyve. Diaetalia 76. k. 75. 112Göllner: Die Siebenbürger Sachsen. 155-161., Sárközi: Az erdélyi szászok. 29-33. 11 3Trócsányi: Az erdélyi parasztság. 327-360. 6. Törvény javaslat a román nemzet elismeréséről és Erdély kettéosztásának mérlegelése Június 10 és 19 között nem ült össze a diéta. Ezek voltak a legnehezebb napjai. A balázsfalvi készülődés nyomán, június elején Mihálcfalván súlyos, tucatnyi halálos áldozatot követelő konfliktusra került sor a földesúri legelőt elfoglaló falu és a kivezényelt székely határőrök között, amire válaszként a fiatal román radikálisok fegyverbe szólították az érchegységi mócokat,és fegyverkezési kísérletet tettek a Mezőségen is.11 3 A
