Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
AZ UTOLSÓ ERDÉLYI RENDI ORSZÁGGYŰLÉSRŐL 871 székely parasztság.)”98 A földtulajdon nélkül felszabaduló majorsági zsellérek a függőségben élő parasztságnak körülbelül 15—20%-át tehették ki. A székelyek vonatkozásában az 1846/47-es diéta törvényeihez képest jelentős előrelépésnek lehetünk tanúi. Amíg azok általában majorsági jellegűnek nyilvánítják a székely örökségeket, az 1848-as törvény csak az ún. tiszta székely örökséget; az adófizetésre és határőrségre kötelezett kisnemesek (armálisták, lófők, gyalogok, egyházi nemesek) földjeit, de ebben az esetben is nekik kellett bizonyítani a föld allodiális természetét és nem jobbágyuknak vagy zsellérüknek a maguk igazát. így az egykori primőrök, ill. a mágnások rendjéhez tartozók adománybirtokain a jobbágyok a birtokukban levő földdel együtt szabadulhattak fel. A nemesi kisbirtokosok esetében viszont a kérdés nyilván úgy vetődött fel, hogy mi okozhat nagyobb társadalmi megrázkódtatást, ha a jobbágytól veszik el a földet, vagy ha a kisnemestől, akinek legfeljebb egy-két jobbágya volt, és ha határőr is volt, akkor katonai szolgálata akadályozta a gazdálkodásban. A kolozsvári törvényhozás korlátái ellenére olyan jobbágyfelszabadítást alapozott meg, amely „a Közép- és Kelet-Európábán végrehajtott jobbágyfelszabadítások és reformok sorában ahhoz a típushoz tartozott, mely viszonylag kedvezőbb feltételeket biztosított a tőkés fejlődéshez”.99 Ausztriában és Csehországban csak szeptemberben törölték el a jobbágyságot, a földesúri kárpótlás terheit pedig a birodalom lajtántúli részeiben, köztük az Erdélyhez hasonlóan fejletlennek számító Galíciában is részben a felszabadult parasztságnak közvetlenül is kellett viselnie, míg a kolozsvári törvényhozás a pozsonyi mintájára az egész kárpótlást az államra hárította.10 0 A kutatások jelenlegi állásánál csak hozzávetőlegesen tudjuk megközelíteni az értékelés alapvető kérdését, azt, hogy mennyi föld került a felszabadult agrárnépesség tulajdonába. (A jobbágyfelszabadítást később szabályozták, de a Székelyföld kivételével körülbelül olyan módon, ahogy az unióbizottság akarta, s ahogy ez a törvény szelleméből is következett.) A kortársak úgy tudták, hogy az úrbéresnek minősülő föld aránya Erdélyben fordítottja a magyarországinak: úrbéres föld (ill. jobbágyi használatban van) a földek (nyilván a szántók és a rétek) kétharmada.101 A későbbi adatok hitelesítik is ezt a feltételezést. Az összes művelés alatt álló földeknek 55—60%-a került a volt úrbéresek tulajdonába, a megyékben kétharmada és a Székelyföldön pedig fele-egyharmada, bár ez az arány igen torzító az eltérő táji-történeti társadalom fejlődés miatt.102 Az összterületnek (beleértve az erdőket, legelőket és a terméketlen területeket is) viszont egyharmadánál kevesebb lett a felszabadult úrbéresek tulajdona.103 9 8 Spira: A magyar forradalom. 207-208. 99 Egyed Ákos: A jobbágyfelszabadítás az 1848-as kolozsvári országgyűlésen. L.: 1848 arcok, eszmék, tettek. Bukarest 1974. 101. 10 Q Niederhauser Emil: A jobbágyfelszabadítás Kelet-E urópában. Bp. 1962. 293-298. 10‘Ellenőr 1848. jún. 2. 17.» júl. 13.40. 2 Egyed: Jobbágyfelszabadítás. 101., Uő.: Vázlatok a jobbágyfelszabadítás és zsellérkérdés történetéről Háromszéken (1848-1896). Aluta. 1971. 235-279., Erdélyi román képviselők emlékirata a választási törvényről 1872-ből. B.A.R. (= Biblioteca Academiei Republicii Sociaiiste Románia, Bucuresti.) Ms. 976. 57-59. 103Kemény Ferenc kancellár felterjesztése. (1861. márc. 4.) Protokolle des österreichischen Ministerrates. Die Ministerien Erzherzog Rainer und Mensdorf. Red. Helmut Rumpert. Wien. 1977. V. Abt. I. 164.
