Századok – 1979
Közlemények - Miskolczy Ambrus: Társadalmi és nemzeti kérdés az utolsó erdélyi rendi országgyűlésen 851/V
870 MISKOLCZY AMBRUS nem húzta meg élesen a határt a földesúr tulajdonába kerülő majorsági és a volt úrbéres tulajdonába kerülő úrbéres jellegű föld között. Nemcsak a törvényről nagy elismeréssel nyilatkozó Grimm, az erdélyi Földtehermentesítési Alap Igazgatóságának referense tette ezt szóvá.91 Deák Ferenc igazságügyminiszter sem vállalta a földesúr és volt jobbágy között igazságot tenni hivatott bíróságok kiküldését, mert a törvény szövegében nem látott támpontot a földek természetének megítélésére vonatkozóan, s szerinte az elveket és a szabályokat miniszteri rendelet nem szabályozhatja.92 91 Grimm: Urbarialwesen. 26, 58. 92Efd.gub. ált. 1848: 10272. 93L. 89. j., A Cziráky-féle összeírás kb. ott húzta meg az úrbéres és a majorsági föld határát, ahol az adótabellák, és Fényes Eleknek ezek alapján készült kimutatása (OL. Szemere Bertalan minisztereinöki iratai. 1. cs.) szerint 67 nmfld szántó és rét kerülhetett volna a volt úrbéresek tulajdonába. Az 1848-as törvényt a magyar liberálisok elképzeléseihez többé-kevésbé hasonló módon pontosító 1854-es pátens nyomán viszont az 1860-as években már 160 nmfld-nél több szántó és rét került a volt úrbéresek kezére. Grimm: Urbarialwesen. 162. 94OL. D3 Justizministerium, Siebenbürgen 1850: 5960. A 102 aláíró közül 45 az 1846/7-es diétán regalista volt, a liberálisok közül egyedül ifj. Kemény István írta alá. 9 5Márki Sándor: Az erdélyi unió-bizottság. Budapesti Szemle 1898. Szept. 325. 96 Wesselényi id. Bethlen Jánosnak írt, júl. 30-án kelt levelében helyesnek tartotta, hogy az unióbizottság elfogadta a status quo elvét és azt, hogy a földesúrnak kell bizonyítani, „de nem helyes, hogy a bizottmány nem biztosítja a törvényes colonicaturák visszaszerzési jogát (azokat a földeket, amelyeket a földesurak az-utóbbi években vettek el)”. OL. Filmtár 10121. 97Beér János-Csizmadia Andor: Az 1848/49, évi népképviseleti országgyűlés. Bp. 1954. 576-591. Ez a bizonytalanság visszalépésre is alkalmat adhatott. Arra például, hogy az 1846/47-es diéta úrbéri törvényeinek előírása nyomán, a Cziráky-féle összeírás alapján húzzák meg a majorsági és az úrbéri földek között a határt. Ez az eljárás pedig a liberálisok véleménye szerint a jobbágyságot a használatában levő föld egyharmadátólegynegyedétől fosztotta volna meg, a valóságban talán még többtől.93 Míg 1848-ban nem is hivatkozott senki országos fórumok előtt az 1846/474 törvényekre, 1850-ben nem is késtek erdélyi konzervatív földesurak, köztük egy Mikó Imre és Kemény Ferenc ilyen értelemben befolyásolni az udvart.94 De ezt a követelést megelőzte a továbblépés lehetőségével való számvetés. Az unióbizottság törvényjavaslatában egyértelműen az említett liberális álláspontot foglalta törvényjavaslatba,95 ha nem is olyan következetesen, mint azt Wesselényi szerette volna.961 Az országgyűléshez beadott javaslatai között viszont csak a kolozsvári diéta törvénye szerepel, hogy iktassák „a közös hon törvényei” közé.9 7 Feltételezésünk szerint ekkor a magyar vezető politikusok úgy ítélték meg a helyzetet, hogy a császár lobogója alá sereglő parasztságot már nem lehet megnyerni, a földbirtokosokat viszont még el lehet veszíteni, sőt arra ösztönözni, hogy azok is a készülő katonai ellenforradalom mellé álljanak. Súlyos fogyatékossága volt a törvénynek a szerződéses és a majorsági zsellérek helyzetének hallgatással való mellőzése. Hogy ismét forradalmunk és szabadságharcunk első marxista szintéziséből idézzünk: „A törvényhozás azonban itt sem szabadította fel a majorsági jobbágyokat, s ez Erdélyben még sokkalta súlyosabb hiba volt, mint Magyarországon, mivel itt a parasztságnak igen nagy része élt majorsági földeken. (így például vitathatatlanul majorsági jellegű földön, ún. „székely örökségben élt csaknem az egész
