Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
840 RING ÉVA 5, Kérni kell a születőben levő, új itáliai köztársaságok támogatását a terv végrehajtásához, szólítsák fel az osztrák elnyomás alatt senyvedő népeket szabadságuk kivívására. Nem kétséges, hogy a horvátok, szlovének, karintiaiak, magyarok és dalmátok megragadják az alkalmat, és csatlakozni fognak a föderatív köztársaságok létrehozását célul kitűző felkeléshez. A kiáltvány szerzői körülbelül 8000 fő bevetésére gondoltak, ebből 6000 légionárius lett volna, 2000 pedig a moldvai és havasalföldi katonák közül került volna ki. A párizsi emigráció vakon bízott abban, hogy a Dalmáciában partra szálló légiók behatolása Magyarország területére zavartalan lesz. „A miniszter Ígérete szerint nem lesznek nehézségeink az áthaladáskor,5 2 azoknak az értesüléseknek megfelelően, amelyekhez a francia kormány ezeken a területeken jutott.” 5 2 Pami^tniki i. m. II. 214. 53Uó. 215. Az emigránsok abból a feltételezésből indultak ki, hogy a légiók száma gyorsan fog növekedni, mert az orosz fennhatóság alatt élő lengyelek közül is sokan fognak hozzájuk csatlakozni. E tervezetet 24 órán belül eljuttatták a külügyminisztériumba, Wybicki, Mniewski, Ogiiíski, Prozor, Barss, Taszycki, Szaniawski, Walichnowski és Podoski aláírásával. Értesítették Delacroix-t, hogy Mniewski és Ogiiíski utazik az itáliai hadszíntérre. A külügyminsizter rövidesen közölte Ogiiískival, hogy a Direktórium minden változtatás nélkül elfogadta a tervezetet, amiről értesítették Bonapartét is, és felszólították, hogy mindent tegyen meg annak végrehajtása érdekében, továbbá felkérték a tábornok néhány itáliai barátját, hogy segítse elő a két lengyel emigráns minél gyorsabb utazását. Az események azonban váratlan fordulatot vettek, amit Ogiiíski a következőképpen kommentált naplójában: „Ez alkalommal már nem kételkedtem abban, hogy tevékenyen részt vehetünk az események alakításában, és sikert reméltem az utazástól, amelyre örömmel vállalkoztam, de az efölött érzett örömöm és minden reményem hamarosan elszállt, amikor be akarván szállni a fogatba, az itáliai hadseregtől érkező futár meghozta a Leobenben április 7-én megkötött előzetes fegyverszünet hírét. Beigazolódott tehát az a feltevésem, hogy nem csodálkozhatunk Franciaországon, amióta békeajánlatokkal közeledett Ausztriához, és így minden várakozásunk, segítségébe vetett bizalmunk hazug és csalóka volt.”53 A diplomáciai életben igen jártas és régi tapasztalatokkal rendelkező arisztokrata felismerte a hagyományos gallikán orientációjú lengyel külpolitika csődjét, s tevékenységét ettől fogva heves franciaellenesség jellemezte. Elhagyta Párizst, Brüsszelben várt kedvezőbb körülményekre. Itt értesült az Ausztria elleni újabb háború kirobbanásáról, majd egy, a francia diplomáciának tulajdonítható manőverről: „Brüsszelben kaptam meg azt a tudósítást, amely engem végleg lesújtott. A Havasalföldön összegyűlt katonák nem engedelmeskedve annak a határozott parancsnak, amelyet Aubert du Bayet nevében adtam nekik, ti. hogy semmilyen akciót ne kezdjenek az ő értesítése nélkül, közel százan, élükön Deniskoval annyira türelmetlenek voltak, hogy átlépték a galíciai határt, és puccsot akartak kirobbantani. De közepesen felfegyverkezve beleütköztek egy osztrák katonai alakulatba, körülbelül tizenöten fegyverrel a kezükben
