Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
AZ 1797-RE TERVEZETT LENGYEL-MAGYAR FELKELÉS KÉRDÉSÉHEZ 841 elestek, tizenketten fogságba kerültek és a helyszínen felakasztották Őket, a többieknek vezérükkel együtt sikerült visszatérniük Moldvába. Felvilágosítottak, hogy az akciót Aubert du Bayet Deniskonak adott utasítására hajtották végre, annak érdekében, hogy felderítsék az osztrák katonaság erejét ebben a térségben; később azonban nem kaptam több hírt róluk, és így nehéz volt hitelt adnom ennek a feltételezésnek. Az azonban bizonyos, hogy Deniskot a bukaresti francia követ útján Konstantinápolyba hívták, és visszatérése után hajtották végre ezt az őrült vállalkozást, amelynek semmilyen kedvező eredménye nem lehetett, és végleg felháborította Galícia szerencsétlen polgárait.”54 54Uo. 224-225. 5 5 Vadász i. m. 73. Durand, a levél címzettje azonban nem volt miniszter és a Direktórium tagja, hanem a külügyminisztérium egyik munkatársa. Amikor Oginski Brüsszelből eltávozott, ezt írta: A kért útlevelet nagyon lekötelező módon a külügyminisztérium irodavezetője, Durand kézbesítette. Ld. Pami^tniki Lm.П. 236. Ezek után Oginski hosszú időre elhagyta Nyugat-Európát. 1799-től Poroszországban élt, majd visszatért Litvániába, és I. Sándor cár hívéül szegődött. Távozása a francia befolyás alatt álló területekről jelképesnek is tekinthető. A galíciai felkelés tervezete, amely 1795-től állandóan az emigráció elképzeléseinek középpontjában állt, meghiúsult és a feledés homályába merült. Láthattuk, a Lallement-nak átadott emlékirat és Dabrowski Verninachoz írott memoárja alapján, hogy a magyar-lengyel közö felkelés gondolata 1796-ban vetődött fel a véglegesen felszámolt Lengyelország politikai érdekeit képviselő lengyel emigránsok között. A források ezen típusához tartozik a Vadász Sándor által talált két felkelési tervezet is 1796 decemberéből. Az elsőt — amely kizárólag a magyarországi inszurrekció esélyeit tárgyalja — egy bizonyos Van Lennep (? ) juttatta el Durand-nak, a Direktórium egyik munkatársának 1796. december 23-án. Lennep egyik barátja levelét továbbította, aki — állítása szerint — nemrég tért vissza Magyarországról: „A legutóbbi lengyel forradalom idejében ennek a forradalomnak a vezetői igen szoros és széles körű kapcsolatban voltak a magyarországi elégedetlenekkel. Ebből kölcsönös mozgalmak terve született; annak a tervnek a sikere, amely Lengyelországban a dolgok új rendjét volt hivatva bevezetni, és segítette volna a magyar vállalkozásokat. így, miközben a lengyelek a maguk körében dolgoztak, ugyanakkor olyan összeesküvést is szőttek, amelynek Magyarországon is nagyon kiterjedt hálózata volt. Ezt a lengyel forradalom kioltása előtt felfedezték, tekintélyes számú letartóztatást foganatosítottak és a vezetőket, Martinovicsot, Sigrayt lefejezték.5 5 A tervezet melléklete a továbbiakban valóban felsorolja a hagyományosan rebellisnek számító magyar megyéket, számos ellenzéki család nevével együtt, itt is szerepel Berzeviczy Gergely és Illésházy István gróf. Az egyes tévedések alapján nyilvánvaló az információk közvetett jellege, az értesülések végsősoron felületesek, látható, hogy az illető nem ismerte behatóan a magyar viszonyokat. A Martino vics-összeeskü vés hatása és kiterjedése például korántsem volt olyan nagy, ahogy ezt a szerző állítja. Úgy véljük, hogy e csírájában elfojtott megmozdulás túlbecsülése s a katekizmusok tartalmáról kiszivárgott hírek keltették azt az illúziót a lengyel emigrációban és a francia diplomáciában, hogy a
