Századok – 1979
Közlemények - Ring Éva: Újabb adatok az 1797-re tervezett lengyel-magyar Habsburg-ellenes felkelés kérdéséhez 827/V
834 RING ÉVA Stemmatit (Stammati? ) nevezett ki Havasalföld és Moldva konzuljává, akinek gondjaira bízták a lengyel katonák ügyét is. A párizsi emigráció a távolban nem értette, miért késik a felkelés kirobbanása. Oginski levelében tudatta velük, hogy Szuvorov időközben jelentős haderő élén előrenyomult a Dnyeszterig; úgy látszik a cárnő értesült a készülő inszurrekcióról, ezzel magyarázható, hogy a konstantinápolyi orosz követ állandó nyomást gyakorol a Portára. A törökök, bár szeretik a franciákat - írta Oginski 1796 május 11-én —, annyira félnek az oroszoktól, hogy a háború valószínűleg csak akkor fog kitörni, ha a francia flotta feltűnik az Égei-tengeren.28 1796. január 6-án a galíciai rendek egy része Krakkóban konföderációt hirdetett, s ezt kiáltványában adta a tartomány lakosságának tudomására. A röpiratok egy példányát küldötteik hozták el Ogiriskinek. Elmondták, hogy a konföderáció-elnevezés gyakorlatilag inszurrekciót takar, csak a Direktórium kérésére választották ezt a fedőnevet, nehogy a török kormányt kellemetlen helyzetbe hozzák II. Katalin előtt.29 Sajnos, e kiáltvány teljes szövegét Oginski nem örökítette meg, naplója szerint lényegében a következő állt benne: 1. A francia kormány elfogadta a lengyelek felkelési tervezetét, és támogatást Ígért annak megvalósításához. 2. A galíciai rendek kinyilvánítják, hogy a párizsi szekció vezetőségét alkotmányos kormányuknak tekintik. 3. Segítségül kívánják hívni mindazon nemzeteket, amelyeket a lengyel nemzet bukása után hasonló sors fenyeget a három nagyhatalom részéről.30 Ez utóbbi pont már felkelti a gyanút: vajon nem kézenfekvő-e, hogy itt elsősorban a Habsburg-elnyomás alatt sínylődő magyarokra gondoltak, akik 1790 óta már több tanújelét adták függetlenségi törekvéseiknek? Ez esetben az orosz rendőrség információi nem is álltak olyan messze a valóságtól,31 Szuvorov figyelmeztetései nem voltak alaptalanok. Arra vonatkozóan pedig, hogy ez a feltételezés nem puszta fantazmagória, még néhány adat áll a rendelkezésünkre. 1796-ban — sajnos, nem tudjuk pontosabban, mikor — Lallement francia követnek Velencében a lengyel emigránsok egy olyan emlékiratot rokonszenvét is élvezve. Szaniszló Ágost lengyel király hamarosan kitüntette és udvarába hívta. Birtokán jobbágyainak iskolát nyitott, majd 1792-től Szaniszló Ágost névnapja tiszteletére minden évben a tíz legjobban tanuló gyereket felszabadította. A targowicei konföderáció győzelme után a cárnő fennhatósága alá került birtokait elveszítette, ezért átköltözött Galíciába. Három fivére fegyverrel harcolt Kosciuszko oldalán, Waleryan Dzieduszycki azonban csak anyagi támogatásban részesítette a felkelőket. Mint a podóliai hadsereg főparancsnoka, Józef Maksymilian Ossolinski gróf oldalán állt és Ausztria híve volt. Egyik ösztönzője lett az Ausztria megnyerésére irányuló elképzeléseknek. E koncepció feltehetőleg 1792-ben alakult ki, amikor Dzieduszycki személyesen találkozott Kosciuszko val. A tervet Bécsben Adam Czartoryski is támogatta. 1794-ben Kosciuszko kérésére Dzieduszycki kidolgozott egy emlékiratot, amely lényegében Józef Ossolinski, Ignacy Potocki, Adam Czartoryski és Stanislaw Soltyk elképzeléseit foglalta össze. Meg akarta győzni I. Ferencet, hogy Ausztria játékszerré válik szövetségesei kezében, akik annak érdekében terjesztik a lengyel jakobinizmusról szóló legendákat, hogy megakadályozzák a Habsburg-ház és a lengyelek összefogását. Ezzel magyarázza a galíciai felkelésről szóló rémhíreket is, Kukiel i. m. 5—7. 293-307. 2 8 Pami^tniki i. m. 102—105. 29Uo. 123. 30Uo. 31 L. az 1. jegyzetet.
